A csapat a kezdeti sokk után úgy tűnik, magához tért. Elvesztették a főnököt- ezt még ők sem akarták eleinte elhinni. És én sem, mikor hazamentem az első, Szipa nélküli nap végén: a csapat egyetlen tagja sem feküdt a nappaliban, ahogy és ahol szoktak, néma csendben vártak és ahogy néztek! Elmondhatatlan az egész, meg sem próbálom leírni a tekintetüket.
De aztán az élet szép lassan újraépült, talán elfogadták a hiányt - nem tudnak mit tenni. A macskáimra mindig büszke voltam, nagyon jószándékú, kellemes modorú mókok, igazi társak. Ezért is bízom benne, hogy ha majd úgy hozza a sors, hogy új főnökre lesz szükségük (mert főnök mindig kell egy közösségben), nem véres villongások árán kerül hatalomra.
Jelölt több is lenne. Szuszmók, aki a legöregebb macsek címmel él most így, az alomtestvére halála utáűn. Ő viszont nem hiszem, hogy feladja a magányos harcos image-ét. Andy, aki egyszer-kétszer már gondolta úgy, hogy Szipa után ő következik, most viszont a füle bojtját sem mozdítja, hogy vezető legyen. Indy, aki a legkisebb és legfiatalabb, de roppant akarnok és ambíciózus, rettentőt tettvággyal bír és szemléli a birodalmát. Rájuk gondoltunk mi. De aztán meglepetésként ért, hogy lett egy újabb befutó-esélyes: a nagymelák, jámbor és kedves Juppi, aki ugyan fullos kandúrként igazi macsó volt, de most már inkább egy joviális kandúrfi benyomását kelti.
Akárhogy is lesz, biztos vagyok benne, hogy a csapat jól dönt majd, bárkit is választ meg főnökének:-)
