péntek, június 26, 2009

Epilepszia

Tegnap elvittük Miltont az EEg-vizsgálatra. a macsekokat anno teszteltük minden létező betegségre, Magyarországon meg külföldön is, de EEG-t szerencsére még senkinek sem csináltattunk. Most eljött az ideje. Kíváncsian vártam a vizsgálatot, nem idegeskedve, mert madnem biztos voltam abban, mit fogok hallani. Oltári nagy mázli (vagy mégsem az?), hogy egy nagyon szimpatikus dokinőt fogtunk ki, aki magyarázós, nyugodt, aprólékos és még az álltokat is szereti és Milton is totál belezúgott. NagyMedvére rápakoltunk egy pártát, amiből elektródák meg madzagok álltak ki, a füleit meg a lábait becsippentettük, őkelme meg mindezt nagy lelkinyugalommal tűrte (megjegyzem, Romy-val ez nem ment volna ennyire egyszerűen) . Kb. az eslő fél percben kiderült, hogy Milton epilepsziás. Hogy miért pont most, miért ő és hogy hogyan - összetett kérdés, nem is érdekes, a lényeg, hogy kezelni kell és kezelhető is.
A hír hallatán valahogy nem omlottam össze, szinte semmit sem éreztem: talán mert tényleg biztos voltam a dologban, vagy nem fogtam fel vagy nem tudom. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem lesz vele semmi baj és meggyógyul majd!
Ezekre a tudatalatti megérzéseimre maximálisan figyelek, most nem kapcsolt be a vészcsengőm. Anno, egy-egy cica kapcsán igen, akkor sajnos többször lett igazam, de most nem. Minde fejben dől el....

szerda, június 24, 2009

Kettősség

Furcsa az élet. Mindig arról beszélünk, mennyire két pólusú: jing és jang, jó és rossz, sötét és világos, fekete és fehér és még sorolhatnám. Nap, mint nap szembesülünk ezzel a kettősséggel, hol egyszerűen tudomásul vesszük, hol pedig fájdalmasan döbbenünk rá. Ez a mai nap a fájdalmas kettősségé.
Június 24. az L-alom szülinapja, amikor mindig okunk meglenne az önfeledt ünneplésre és a mókok (Lolita, Lifelong Love és Lilly-White Lion) köszöntésére. Az örömbe valahogyan mégis bánat vegyül. A kis vörös macsek, Lootah emléke. Lootah-é, aki egyszer legyőzte a halált, de a második csatában elvesztette a küzdelmet. Hogy miért, ne kutassuk - már sohasem hozhatja senki vissza őt. Különös nap ez a nap, minden évben. Az élet és a halál furcsa összefonódásáé. Egy nap, mikor a mosoly sohasem lehet önfeledt, még akkor sem, ha tudjuk - az élőnek jár és megilleti őt. Ez a nap az emlékeké is egyben.
De az élet mégis, mégis megy tovább. Mert minden fényben ott a sötétség lehetősége és a legvadabb sötétben is felfénylik egy sugár...

kedd, június 23, 2009

Sérülés, roham

Túl szép és csendes volt minden. Erre Kicsi beszerzett egy apró sérülést a fejecskéjén: pontosan ugyanott és ugyankkor, mint egy éve. Kenegetjük neki firsttel, úgy tűnik, nem lsz gond, de azért figyeljük folyamatosan. Tavaly több hónapba telt, míg egy elfertőződött sérülést sikerült teljesen meggyógyítani, most nem szereném ezt megint végigélni, Kicsi érdekében sem.
Milton megint produkált egy rohamot. Volt eddig áprilisban, májusban és most júniusban is, éppen tegnap délelőtt. Havonta egy. ahogy megfigyeltük, mindig egy túlpörgetett állapot után történik ez, mintegy levezető szelepként, ahogy a fogadott tesóm mondta. Viszont ez már nem játék - holnap elvileg vár minket egy doki, egy specialista, Miltonra meg egy többórás vizsgálat. Kérdés, mi lesz az eredmény.
Ha az embernek állatkája van, az aggódás mindig benne van a pakliban. S mivel vannak állatkáim és lesznek is mindig, így ez természetes állapot. Miltiért is megteszünk mindent, akármit is kell tenni.

péntek, június 12, 2009

Boldog születésnapot!

Szuszmók és Szipa ma 11 évesek! Nagyon boldog születésnapot kívánok nekik. Sohasem volt még 11 éves cicám, kutyám, furcsa érzés. Mennyi mindent végigéltek velünk! Kiállítások, költözés, házfelújítás és még sorolhatnám. Több, mint egy évtizede osztoznak mindennapjainkban. Szipa, a főnök, a csodálatosan zöld szemeivel nagyon határozottan tud nézni, de tud kiscicaként bújni és odagömbölyödni is a fejünkhöz. Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk. sokáig potenciális zsákmánynak tekintette, mert nem értettem hozzá, nem tudtam macskául. Aztán szép lassan, ahogy tanultam, úgy rendeződött a viszonyunk is. Ma már én tartom a dokinál, a kozmetikusnál, pocakolni is engedi magát, én teszem be a hordozóba. Határozottabb lettem én is, ő pedig idomult hozzám. Mindig is ő volt a főnök a csapatban, a többiek azonnal elfogadták ezt az állapotot.
Szuszmók, a nagy kékség, selymesbundás subaszőnyeg, örvénylő szemekkel, melyek néha valahová nagyon mélyre tekintenek. Ki lehet nevetni, de néha nagyon emberi az arca, igazi érzelmeket lehet rajta felfedezni. Ilyenkor mindig az az érzésem, egy ember - macskatestben. Ő Magyarország első ivartalanított Maine Coonja, aki elnyerte a hagyományos világbajnoki címet. De nem ezért szeretem. Hanem az öntörvényű határozottsága, a meg nem alkuvó jelleme miatt, s azért mert ezzel együtt a legnagyobb szeretttel bújik hozzám és mosdat meg.
Nagyon szeretem őket, az első macsekjainkat!:-)