szerda, április 18, 2012

Nosztalgia

Ma van a névnapom. A nap azonban nem ezért érdekes, hanem mert életem és az egykori Heartbreaker Maine Coon Tenyészet első alma is ezen a napon született, 2000-ben. Mikor máskor születhetett volna négy kicsi Maine Coon, mint egyfajta ajándék a sorstól?
Ma, 2012. április 18-án már egyikük sincs ebben a földi dimenzióban. Archibald, Adonis, Admiral és Andy. Négy macska, négy sors, négy külön egyéniség. Csodás élmények, szeretet, szerelem a Maine Coonok iránt.
Ez a nap még nagyon sokáig a nosztalgia napja lesz számomra. Az emlékeké.

kedd, április 10, 2012

Baljós árnyak

Odaértem a folyóhoz. Meg a hídhoz. Magyar egészségügy: vagy két-három nővér, plusz másfél-páciens jelenlétében az ember megtudja, hogy a szövettana pozitív, a rosszindulatú daganat ténye beigazolódik, még arra sincs ideje, hogy tudomásul vegye, már mehet öltözni, majd feldolgozza, ha fel akarja dolgozni , ha nem, az sem baj. Fogyóeszköz. Futószalag-effekt. Valahogy ez jutott az eszembe. Figyelemelterelésnek nem volt rossz.
A folyó meg a korhadt híd azonban ott van. Át kell kelni rajta valahogy. Nem megijedni, csak elgondolkodni, hogy a világ szennye, az emberek kétszínű ostobasága megér-e annyit, hogy egy újabb folyóhoz meg hídhoz jusson az ember ebben az életében. Nem foglalkozni semmivel, csak tudomásul venni, megrázni magam és menni tovább.
Figyelmeztetés az élettől vagy a megmásíthatatlantól. This is the question.

kedd, április 03, 2012

Április 03.


Négy éve minden április 03-a komoly lelki megpróbáltatás számomra. Akkor ment el életem macskája, a MACSKA. fiatalon, éppen csak nyolc évesen, gyönyörűen, szelíd tekintetűen, bizalommalteli szemeivel. Aki látta őt valaha élőben, emlékét mindmáig őrzi, ebben biztos vagyok. Én vele éltem sok-sok éven át - ha akarnám se tudnám kitörölni a szívemből, a lelkemből, aminek hatalmas darabját vitte magával a szivárványhídon túlra.
Ő volt az első, aki a Maine Coon csapatból elment. A sors így készített fel talán a későbbiekre, az egymást érő veszteségekre, hogy elvette rögtön Őt. Mert azt hitte, így könnyebb lesz a többi veszteség. Tévedett....
Jack - sohasem felejtelek el.....

hétfő, április 02, 2012

Ma lenne 13 éves...


Ha élne, ma lenne 13 éves. De tavaly, nem sokkal 12. születésnapja után el kellett őt engednünk egy olyan útra, amelynek a végén már várták. Várta őt élete párja, Jack és néhány kölyke is. Haláláról már írtam itt a blogon. Azóta is nagyon hiányzik, csendes nyugalma, meghitt dorombolása, öreges pofikája.
Manócska - ugye, figyeled a csapatot odafentről? Vigyázz magadra ott is, a szivárványhíd túloldalán!