vasárnap, október 21, 2007

Pihenőnap

Végre egy kis pihenés! el sem hiszem! jó, meg kéne írni a Gondoskodás-cikket az újságba, mindig az utolós pillanatban alkotom meg, a legjobb múzsa a lapzárta:-) Készülni kéne a november eleji párizsi útra, nem beszélve a november közepi brüsszeli hétvégéről, de hát valahogy sem kedvem, sem energiám hozzá. Bátraké a szerencse meg az élethez szerencse kell:-) hátha most is bejön!
Cirmákokkal minden rendben, kintiek, bentiek jól vannak. Élvezik, hogy együtt tévézünk meg, hogy hosszas simi van. Akárki akármit mond is, igenis nagyon magas a macsekok érzelmi kvótája-:))
Romy kutyával viszont valami nincs rendben. Elmentünk a dokihoz, de nem a mi dokink volt, így csak egy bűzmirígy kinyomáson estünk túl meg megállapítódott, hogy a hüvelye körül van valami, aminek nem kéne ott lennie....szóval, visszamegyünk a megszokott dokinkhoz. Ennek ellenére remélem, semmi baj! Gyanítom, lehet, hogy felfázás van a dolog hátterében.
Három macsek oltásával úgyis adósok vagyunk, valahogy elmaradtak. Meg aztán Szipuka száját sem ártana lecsekkolni, az ördög sohasem alszik.

szombat, október 20, 2007

Hosszú hét....

Hosszú hét, brrr, még a hideg is kiráz, de legalább vége hamarosan!:-) nem volt semmi hét ez sem, a vérnyomásom az egekben, ezen még a macsekok jelenléte sem mindig segített, bár sajnos, nem sokat láttak a bársonytalpúak a héten, lévén látástól vakulásig voltak rednezvényeim. Hiába no, a népszerűség átka vagy ára?:-)) Azért nem panaszkodom, mert a tavalyelőtti államtitkári, a tavalyi miniszteri elismerés után ez évben egy érdemjelet és egy kabinetfőnöki elismerést (éppen ma) is átvehettem:-) Néha azért sok a vállalt és teljesített munka, de hát szeretem:-)
Macsekok remekül vannak. Andy-ke még mindig szeparálódik, szépen ropogtatja a vesekímélős tápot, talán még szereti is, nem tudom: néha nagy lelkesedéssel eszegeti:-) Ma hajnalban Kicsi félórát udvaroltatott magának, egyszerűen nem meheztem vissza tőle aludni, muszáj volt simiznem, puszilgatnom őkelmét , ő meg nyomta a dorombot fennhangon. Mikor meg bementem, dorombolt a nappali: Flamy Szipa mellé bújt be egy kis fekvőkére és nyomatta a cicamotort:-)
Most három nap pihi van, s remélem, sok-sok macskázás is:-))

szerda, október 10, 2007

Léleknyugtató macsekok

A tegnapi nap sírógörcsösen stresszes volt, a nyomás persze ma sem csökkent, de a holtpont már megvolt: most már az átlendüléstől működik a dolog. Legfeljebb emléktáblaként végzem. Elöljáróban csak azért ecseteltem a helyzetet, hogy még inkább felértékelődjön a macsekjaim jelenléte, számomra gyógyhatású képessége. Tegnap meggyötörve hazaértem meglehetősen későn, mire felváltva jöttek a mókok. Nem győzök hálásnak lenni nekik ezért a gesztusért. Szinte mindenki jött: ölbemászott, dorombolt, nyugodtan feküdt az ölemben. Amikor az egyik megunta, jött azonnal a másik. Kézről, azaz tappancsról tappancsra adtak:-) Sőt, a szeparáció önkéntesnek nem nevezhető száműzetésében lévő Andyke is bebújt a takaró alá az ágyban, ahogy Indy szokott, odahajtotta a nagy busa fejét a váéllamra és átment kiscicába: együtt aludtunk.:-)
Hiába no, a bársonytalpúak csodálatos lények.

hétfő, október 08, 2007

Andy cica sztársága

Voltunk Andy cicával kontrollon. Korábban sokat sírt pisiléskor és elvittük az orvoshoz. Vesehomokot talált nála, ezért kapott szurikat, gyógyikát és spéci tápot kellett ennie. Most csekkoltattuk: van még homokja, de nagyon minimális. Egy darabig még kapnia kell a tápot, de nem vészes a helyzet! Az egyedüli gond ilyenkor mindig, hogy szeparálni kell őkelmét, ami megoldható lenne helyileg, de szegénykém jól elunja magát egyedül a hálószobában. Mindenestre valamit valamiért.
Három asszisztens és két doki meg egy ügyfé gazdija simizte Andy-t egyszerre a vizsgáló asztalon: az óriás macsek csak ült, szépsége teljes tudatában és tűrt. A karomvágást mondjuk nem tűrte ilyeen jól, de túlestünk rajta. Ahogyan Indy és mamija, Topaze is, mert hogy ők meg oltást kaptak, karomvágással megspékelve.
Más: most már az Isten sem ment meg attól elvileg, hogy egy minisztériumi osztály vezető helyettese legyek:))) Még ha csak fél évig, akkor is!:-) Szép, de roppant nehéz dőszak lesz ez, bár tulajdonképpen szeretem a munkámat és a kollégák is kedvelnek, úgy érzem.

Őszi hangulat-szilánkok

Furcsa, bár tulajdonképpen evidens és logikus: amíg macsekokat tenyésztettünk, sok minden történt a házunk táján, nem volt nap, ami ne tartogatott volna örömöt, tragédiát, mosolyt vagy könnyeket a macsekok kapcsán. Aztán szép lassan beállt a rend az új kerévágásba : hála az égnek csak egy-egy orvosi probléma színesíti nem gyakran a napjainkat. A hála isten a nem gyakrannak szól:-)
Szipuka szájproblémáját úgy tűnik, rendbehozta a kezelés. Andy vesehomokját ma ellenőriztetjük, remélem, nála is bevált a gyógytáp és a gyógyszer, s a doki csupa jót mond majd a kontrollon. Juppi egyre anyásabb, kezdi kiérdemelni a második számú bamba kandúr címet: hatalmas lett, súlyban és bundában is és jön bújni a nap bármely szakában. Nyuszó egyre bájosabban nőies, Topaze egy szőrgombolyag, Manócska kissé öregesen nyugis, Szuszmók kékebb és öntörvényűbb, mint valaha, Jack újra a régi szépségében tördeli a szívemet nap, mint nap. Pearly jól rézi magát a dolgozóban szeparálva, Elisha még kényesebb, mint valaha, Flamy egy igazi dorombgép, Iris emgjárta a szekrény bugyrait:) Admiral majdnem eltörte az orrcsontomat egy nagy döf kapcsán, Indy megspórolhatná nekem a kozmetkai kezelést:-) A kinti mókok (Cice, Cimi, Kicsi) pedig vállvetve készülnek a télre: soha ennyi tápot, konzervet, tejet nem ettek-ittak még:-)
Unokáztam tegnapelőtt, amit köszönök az unokák rabszolgáinak: láthattam élőben Jacy-t, aki mindig megdöbbent azzal a nyitottsággal, barátságos nyíltsággal és kedves bájjal, ahogy fogad, és láthattam Theot (azaz Lilly-white Liont) , aki férfias pofijához képest lányos bájjal dugta fejét simogató kezem alá:-)
Tegnap érdekes dolog történt: Xxel nem vette észre, hogy Irist ebcsukta a nagy szekrénybe. elmentünk otthonról, s mikor hazajöttünk, Topaze ült a szekrény előtt és szólt, hogy baj van. kinyitottam az ajtót, Iris meg megkönnyebbülve szaladt ki belőle. Jó kis kaland lehetett a számára, de szerencsére nem történt baj. mondtam is neki, hogy majd legközelebb egy villongásnál jusson az eszébe a hófehérségnek, hogy Topaze jót cselekedett vele!:-) Bár az emberek hajlamosak elfelejteni azt, aki segít rajtuk és átlépni a segítőkön, ha az érdekük úgy diktálja, de a macskák ennél remélem, sokkal intelligensebbek!:-)
Amúgy meg elég húzós napjaim vannak. Sok, irdatlanul sok a munka bent, új és új kihívások várnak nap, nap után, egy bizonyos, meghatározott időre még feljebb is léphetek a ranglétrán (vezető leszek! na jó, helyettes vezető), ilyen tanfolyam, olyan továbbképzés vár rám, Párizs, Brüsszel "hever majd a lábaim előtt", de muszáj voltam venni egy vérnoymásmérőt és átértékelni dolokat a saját magam egészsége védelmében. Megtanulni immáron sokadszor, hogy kicsinyes, némi infantilizmussal megáldott emberek hisztijével nem érdemes foglalkozni, az igazság odaát van, bármit mond is az ember bizonyos embertípusnak, a dilettáns a legdühösebb, ha az általa zseniálisnak vélt valami (behelyettesíthető bármi) csak nála üti az előbbi kategória kritériumait, és hogy az intelligencia meg az alapvető illemszabályok ismerete bizony nem kor függvénye.