péntek, január 13, 2012

Új év - új lendület:-)

Új év, új lehetőségek!:-) Ennek jegyében írok most, és teszem az első posztot ebbe a virtuális emlékkönyvbe vagy naplóba. Nem macskás bejegyzés lesz, bár az is leheten végülis, ha jobban belegondolok. Elmélkedés lesz, ami azért nem ritka ezen a blogon tekintettel a blogot író személyének specifikumaira.
Tegnap benne voltam a tévében:-) Ez nem akkora jelentőségű dolog már számomra, mint volt az első ilyen tapasztalásom, hiszen az évek során jelentős számú tévés meg rádiós interjút adtam macskás témában meg a munkámból következően is, vezettem élő macskás tévéműsort is egy pesti tévécsatornán, nem jövök zavarba a kamerák kereszttüzében, főleg akkor nem, ha olyan dologról kell beszélnem, amit szeretek vagy ne adj isten, még értek is hozzá. Tegnap viszont egy vetélkedőben vettem részt. Ez sem újkeletű az életemben, hiszen 2000-ben már részt vettem egy ilyen jellegű megmérettetésen meg 2001-ben egy másikon is, mindkettőben nyertem. A tegnapi részvételt illetően azonban legalább három dolog volt furcsa, érdekes vagy esett nagyon-nagyon jól. Megnéztem magam:-) sohasem szoktam visszanézni egyetlen interjúmat, szereplésemet sem. most viszont megtettem, kétszer is. És nem voltam elégedetlen a látottakkal:-) Aztán meg, bár nem nyertem, sőt lezuhantam (ha még nem derült volnaki, a Maradj talpon vetélkedőben voltam), de olyan kérdésen hullattam el, amit nagyon kevesen tudtak volna, így nem okozott lelki válságot a maximalizmusomban meg törést, hogy nem diadalmaskodtam.:-) Harmadrészt, tényleg könnyekig hatott, hogy az adás után mennyien kerestek meg, ki így, ki úgy és gratuláltak, dícsértek, lélekszeretgettek kicsit. sohasem gondoltam volna. Néha olyan nehéz elhinni, néha meg kimondani, hogy azért nincs annyira egyedül a világon az ember, mint azt néha képzeli, és vannak, akik egy lélekmosoly erejéig, de kifejezésre juttatják, hogy szeretik:-)
Ezért már megérte. Ez az egész. Úgy, ahogy van.