csütörtök, december 10, 2015

Ég veled, Királylány!

Ülök fent a dolgozószobában. Csend van. Nem jön bújni és dorombolni. Nem üvölt a konzervért. Nem rohangászik a lasztit kergetve. 15 és fél évnyi élet már csak az emlékemben... Elsősorban nem az én macskám volt, de nagyon szerettük egymást. Gyönyörű volt. Extra kedves. Királynői megjelenésű, pontosan olyan természettel. Csend van. És hiány. Elment. Még soha sem láttam úgy ösztönösen is csakazértis működni macskát, mert szeretetből maradni akart, de a szeméből látszott,hogy a lelke már távol volt. Tényleg távol. Látszott rajta, a tekintetén, hogy már csak mi tartjuk itt, a testét. Két nap alatt tűnt el az életereje. Elfáradt. Mennie kellett. ÉS elengedtük. Pearly, ég veled! Ég veled, Királylány, legyen könnyű az álmod most már örökké!

Ch. Coonyham Pearl of Heartbreaker (Pearly)
2000. 06.09. -2015. 12.10


szerda, október 28, 2015

Bukfenc

Fejfájós, mozgalmas nap végén jóga után értem haza fél kilenc tájban. Szokásos rutin: cipő, kabát le az előszobában, simi a nappaliban a macsekoknak, majd be a konyhába és a fürdőszobába. A konyhában a szokásos csapat fogadott: két fekete macska, Cice és Cimi, no meg a két belga, Fanny és Bocika. Azaz, hogy mégsem egészem így volt. Az egyik konyhaszéken, az ottfelejtett sálamon egy macska feküdt és dorombolt. Egy addig nem látott és nem ismert macska. Kb. három hónapos, KÉK cirmos kölyök. Roppant elégedett képet vágott és roppant elégedett módon dorombolt. Én néztem őt, ő nézett engem. Gyulához intézett kérdésemre hamarosan megkaptam a választ: ő Bukfenc. 
Az úgy volt, hogy Gyula egész nap, vagy legalábbis a nap nagy részében kint császkált, a kertben, udvaron, szomszédnál, a kis kék cirmancs meg hozzászegődött: követte erre-arra, kertbe, bármit is csinált. Lement vele a pincébe és még a kutyák sem zavarták a mászkálásban. A nap végén bekísérte Gyulát a konyhába, majd nemes egyszerűséggel elaludt a széken, a sálamon. Itt láttam meg én és csodálkoztunk egymásra.. 


Gyula már régóta akart "egérfogó" macskát, hiszen a két idős macsek, Cimi és Cice nem igazán óhajt egeret vadászni, bár fürgék és játékosak, de a méltóságukat őrizve nem ereszkednek le ilyetén tevékenység űzéséhez.Kapóra jött tehát a mozgékony, játékos, éber kismacs, akit Bukfencnek neveztünk el. De ekkor jöttem én: egy KÉK színű macska , aki kedves, aranyos, bújós, nem lehet csak úgy egyszerűen kijárós. A KÉK szín kötelez, meg különben is, Cicelle babának szüksége van korban hozzáillő játszótársra, elvégre a két nagy Maine Coon nem mindig játszik vele.
Az orvosi vizsgálatok, oltások és a negatív tesztek után Bukfenc beköltözhetett Topaze, Juppi és Cicelle mellé a nagy bentre:-) De ezt persze, ezen a napin még nem tudta, mi sem, de az univerzum tett róla, hogy így legyen.:-) Bukfenc babát a kutyák is elfogadták, míg a fürdőszobában, azon belül is a mosógép tetején lakott legszívesebben, meg a konyhaszéken szunyált a többiekkel. Kedves, különleges kis macsek és egyre jobban kékül!:-)