hétfő, május 16, 2011

Hiány

Hiányzik Manócska. Hiányzik a T-rexes kajakérő "üvöltése", az, hogy tévénézéskor felkuporodott az ölembe és szépen elaludt ott, hiányzik, hogy a fejem mellett doromboljon, hogy külön kelljen zárni a gyógytápok miatt, hiányzik, hogy megrágicsálja a hajamat. Milyen régen is volt, hogy ezt tette. Már négy napja nincs velünk...

Döntenünk kellett. Azóta is ezen rágódom, hogy jól döntöttünk-e. Minden érv amellett szól, hogy igen, megkíméltük a szenvedésektől, még időben. A húgysavat már a végső stádiumban lévő állatkákon érzi az ember... Csont és bőr volt, a szervezete saját magát emésztette volna fel záros határidőn belül.

Csak a szemei éltek. Ahogy akkor is azokkal beszélt, mikor elbúcsúzott tőlem. Teljesen egyértelmű volt, mit kér.

Csak hát ő elment. Mi meg itt vagyunk nélküle...

vasárnap, május 15, 2011

Manócska elment...



A küzdelem végetért május 12-én este. Amikor tavaly augusztusban a dokink megállapította, hogy Manócska visszafordíthatatlan veseelégtelenségben szenved, egy évet adott neki. Akkor elhatároztam, küzdünk minden lehetséges módon. Adtuk Manócskának a gyógyikat, az immunerősítőt, csak gyógytápot kapott, szárazat és konzervet, bevetettem az agykontrollt és az aloe vera gélt is. Manócska partner volt: mindenben együttműködött, sőt, volt egy olyan idpszak, amikor hízni kezdett és jobbak lettek az értékei is. Sajnos, ez nem tartott sokáig. Rohamosan fogyott, kilátszottak a csigolyái és a bordái, egész nap aludt, bár a kajáért robogott, de hiába evett, csak fogyott. Egyre gyengült. csak a szíve és az irántunk való szeretete, no meg a mindig is híres küzdeni akarása volt az, ami életben tartotta.

Sokáig tartott, míg rászántam magam arra, hogy írjak a haláláról. Döntenünk kellett és mi döntöttünk. Lehet, hogy még várhattunk volna három-négy napot, de az már nem lett volna élet számára. Így meghoztuk a döntést. Előtte elbúcsúztunk tőle, ahogy ő is. Az ember ezt tudja, amikor szavak nélkül, csak a tekintetével búcsúzik valakitől, aki menni készül. Manócska menni készült. Mert nem volt más út. Jack, élete szerelme már várta ott a szivárványhídon túl, ahol minden szép, nincsen szenvedés, betegség. Most már együtt vannak ők ketten, az elválaszthatatlan szerelmes pár, akik sok szépésges kölyökkel örvendeztettek meg minket.

Manócska volt a Heartbreaker Maine Coon Tenyészet alapító nőstény macsekja. Soha nem feledem el, mennyire jó anya volt,milyen bizalommal volt irántam a szülésekkor, mennyi mnindenen mentünk keresztül.

Valami megint lezárult a halálával...

Ch. Aviricoon's janeway of Heartbreaker, Manócska (1999. 04. 02.- 2011. 05. 12. ) - nyugodj békében és vigyázz a többiekre odaát...