Egy újabb lépés....

Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk. (Paulo Coelho)

Szabadság után

Rendhagyónak minősülhetne egy alapvetően macskás blognak indult blogban, ha a blog írója a szabadságáról írna? Talán igen, talán nem, mindenesetre úgy vélem, a macskák és a kutyák is csak profitálnak abból, ha a gazdijuk megpróbálja figyelmen kívül hagyni az élet farkastörvényeit és csak a pozitívumokra koncentrálni nyavajgás meg a negatívumok kihangsúlyozása helyett. Ezen a nyáron is megadatott, hogy négy hét szabadságot mondhassak magaménak. Úgy érzem, kell ennyi idő, hogy regenerálódni tudjak, hogy többé-kevésbé felfogjam, hogy szabin vagyok, élvezhessem annak örömeit, ugyanakkor bizonyos kihívásoknak, mint például a szokásos, kerttel való küzdelem (melyből sohasem kerülhetek ki győztesen)  is megfeleljek egy minimális szinten. Ebben az évben a melanoma-műtétem (köszönöm Cicomának, aki mindig kijavít, mikor azt mondom, hogy rákos vagyok, hogy rákos voltam:-)) kissé bekevert a tervezett teljes konyhaátalakításba, de ez utóbbi is sikeresen zárult mintegy kéthónapos kemény, mindennapos harc után.:-) Kellett a szabadság:-)  Régebben nagyon sokat utaztam, nem mondom, hogy nem tenném szívesen most is, de ennek két komoly akadálya van: a pénz meg az, hogy elég macerásan lehet itt hagyni kilenc macskát és három kutyát. Volt idő, mikor nagyon bántott, hogy nem tudok puccos nyaralásokra befizetni, nem utazgathatok igényeimnek megfelelően, de aztán mindig arra gondoltam, hogy viszont ha kiülök az ütött-kopott járdára a lépcsőnk elé az udvaron és odajön három belga juhász meg két házi macsek a legnagyobb egyetértésben bújva-dorombolva-mosdatva, az kárpótol az elmaradt utakért.

Ebben az évben sem utaztam külföldre nyaralni, ahogy már jó régóta nem, viszont felfedeztem, hogy remekül éreztem magam:-) Eljutottam olyan netes ismerőshöz Tökölre, akivel már évek óta ismerjük egymást a fórumokról, de most találkoztunk személyesen először az otthonában, melyet hat kutyával oszt meg. Rengeteget agilityztem a kutyáimmal és kipróbáltuk a terelést is Rákóczifalván, egy teljesen új sporot ismerve így meg és látva, mennyire boldoggá tudtam ezáltal tenni a kutyáimat. Kedves macskás barátunkat elvittük Dobogőkőre és Szentendrére, mert neki ez okozott nagy örömöt, nekünk meg tulajdonképpen szinte semmibe sem került:-) És a fotos tanfolyam, hogy meg ne feledkezzem róla meg a topiktalik, a családi-baráti sütögetések, némi országjárás, macskabunda-és kutyabundaszépítés, sok-sok fotozás itt-ott, teszt az ELTE Etológiai Tanszéken.:-)

Sok-sok új ember, sok új találkozás, a régi kapcsolatok ápolása, új élmények, macskaszőrös pillanatok... Jó volt nagyon - igazi feltöltődés!:-))