Benne voltam a tévében, immáron sokadjára.Mert ilyen őrült vagyok, hogy jelentkezem mindenféle vetélkedőre és be is kerülök, aztán meg izgulhatok, hogy mi lesz, ha már le is adják!:-)) Utálom magam visszanézni, de most valahogy úgy voltam vele, miért is ne? Végül is Fridivel végignyávogtuk a műsort, a szó szoros értelmében:-) Beszélhettem a macskákról is, már amennyire hagyta a műsorvezető és a véges műsoridő.Már ezért megérte:-) Meg persze azért is, mert vallom, hogy az ember nem arra teremtetett, hogy punnyadjon és csak a jól megszokott rituáléit csinálja, hanem igenis, új és új dolgokkal, mi több kihívásokkal kell szembenéznie, még akkor is, ha mindegyik új dolog magában foglalja a kudarc lehetőségét. Viszont kockázat nélkül nincs siker:-) Egy ilyen tévéműsor felvétele mindig jó buli: az ember sok mindent megtanul magáról, stresszről, koncentrációról, figyelemről, arról, mennyire képes elvonatkoztatni a kamerák kereszttüzétől, mennyire tud a topon lenni és tudása legjavát nyújtani. No nem a fotelból, mert arra szinte mindenki képes, hogy a készülék előtt ülve tudja a helyes választ mindig és mindenre, mondván, hogy "húúúú, de hülye és ostoba az a játékos, ezt sem tudja, pedig ezt azért naná, hogy tudnia kéne". Lehet fanyalogni, lehet hülyézni, igen, tudni kellett volna sok kérdésre a választ, igen, sokat segített Fridi, de (vagy akár DE!:-) javallom mindenkinek, menjen és próbálja ki magát, nézze meg, tapasztalja meg, milyen az egy igazi show man partnerének lenni egy olyan helyzetben, amikor tudod,csak egy lehetőség van, nincs ismétlés. A macskák már megint , mert hogy itt tartottam. Szóval, a macskáknak már annyi mindent köszönhettem. Már semmin sem csodálkozom:-)) Köszönöm a sorsnak, hogy ez is összejött és így, ahogyan!
