szombat, február 13, 2016

Akkor most hányan is?:)

Amikor a blogot útjára indítottam, még aktív macskatenyésztők voltunk. a Heartbreaker Maine Colon Tenyészet élt és virult, sok-sok minden történt velünk és macskáinkkal. Ma már csak a múlt a tenyészet...Fájdalmas érzés volt elengedni a szivárványhíd túloldalára a sok-sok macskát, akik végigkísérték életünket és akiknek sok-sok szépet köszönhetünk: barátságokat, élményeket, utazásokat. Különös érzés, hogy ma már csak két Maine Coon él közülük, az alapmacskák közül...Különös és fájdalmasan szomorú...
De ez az élet rendje...
Szóval, hány tagot is számlál most a négylábúak csapata?:)

A Maine Coonok

Tuscaloosa Topaze of Heartbreaker - augusztusban lesz 14 éves, ivartalanított királylány
Chamberlain Yuppy Zach of Heartbrekaer (Juppi) - januárban múlt 12 éves a óriás ex-kandúr


A kijárós házi macskák
Cimi és Cice - április 19-én lesznek 15 évesek a hölgyek, mindketten ivartalanítottak. Első befogadott macskánk, Cica cica kölykei.

Cikk-Cakk - három hónapos, befogadott cicalány (ivartalanítás előtt)
Benti házi macsekok

Cicelle - két év körüli befogadott, ivartalanított cicalány




Bukfenc - nyolc hónap körüli befogadott ex-kandúr
És a két belga juhász kutya

Bo de Montmirail (Bocika) - tervueren fiú, májusban lesz nyolc éves
Fanny de Chateau de Montmirail - groenendael lány, januárban múlt öt éves



kedd, január 26, 2016

Cikk-Cakk

Sötét, hideg, hómaradványos hajnal volt, mikor útnak indultam a vonathoz, lévén munkanap. Mivel hamarabb értem ki a vasútállomásra, hogy ne fagyoskodjam, így mászkáltam: sétálgattam a vasúti sín mellett, le-fel. Távol a házaktól, a sín és a forgalmas közút közti árokból panaszos nyávogást hallottam...Hideg volt, hómaradékok, sötét... Hívtam, odarohant...Nem hagyhattam ott...
Megfogtam fél kézzel, ugyanazzal a kezemmel a szatyromat is tartottam, a másik kezemmel előbányásztam a mobilomat, érdekes volt hívást eszközölni fél kézzel, de sikerült. Szóltam Gyulának, hogy jöjjön ki a kapuba, hoztam neki egérfogó macskát. Hazavittem a kicsi, hidegtől reszkető fekete macsekot. 

A konyhában elengedtem: kicsit megmakkanva rohangászott és üvöltözött, de azért a konzervet elfogadta. Nem is egyszer. Mivel melózni kellett menni, így az egy órával későbbi vonattal mentem, Gyulára hagyva a kismókot, aki a tudósítások szerint egész nap evett, üvöltött a kajáért, evett, üvöltött, üvöltött és evett, majd mászkált és aludt. Az almot használta rendesen, a kutyákkal is elvolt, bár eleinte nagyon fújt rájuk és persze a két kijárós fekete macsek meg rá. De mire este hazaértem, a keresztségben a Cikk-Cakk nevet kapott két-három hónap körüli macsek már megbarátkozott a helyzettel. 



Mivel már Bukfenc érkezésekor a dokink előtt nyilvánosan letettem a nagy esküt, hogy több szobamacskánk nem lesz, aki érkezik, csak és kizárólag kijárós lesz, így nem is nagyon éltem és élem bele magamat abba, hogy a csodaszépséges feketeség bent tengeti majd az életét. Persze, azért a majdnem 15 éves kijárós macsekjainkat nem kell nagyon sajnálni!:-)  Cikk-Cakk, másnéven CakkosFülű pedig egy tüneményes, kedves, bújós kismacs:-)


Hiszek a végzetben és a Sorsban és abban is, hogy véletlenek nincsenek. Különös, de így van: Cikk-Cakk személyében mintha Kicsi cicánk jött volna vissza... Pontosan olyan kopások vannak a fülein és a szemöldökénél, mint Kicsinek voltak, pontosan úgy ott van az a néhány szál fehér szőr a mellényén, nagyon hasonlít a fejformája is Kicsire és a viselkedése is pont olyan..
Hát, lehet, hogy másnak luxusháza, luxuslakása, szuper autója, rengeteg pénze van, nyaralni jár évente többször, de nincs"Balek" felirat a homlokán és nem tudja, milyen az, mikor meglátod magad egy macska szemében....