Mostanában többször jártam a dokinknál. A minap azonban szokatlanul érzékenyen érintett egy kép a "dicsőség-vitrinükben", ahol a gyógyult, megmentett kis állatkák gazdijainak háláját jelképező tárgyak, levelek, rajzok, képek, serleg (Kicsi életéért való hálánk kifejezése - Best Vet ajánlással)található. Ott van egy kép, egy fénykép is - előkelő helyet foglalva el. Alatta pár sor. Köszönet egy megmentett életért. Egy megmentett életért, aki azóta már mégis sápadt csillagként ragyog az égen valahol a fogyó hold mellett. Lootah képe. A lelkem sohasem felejti el őt, a fájó emlék azonban valahányszor összeszorítja a szívemet, ha ránézek a vitrinre és a képre. Megkérhetném a dokit, hogy vegye ki onnan, hiszen már.....De nem teszem. Maradjon csak. Emlékeztessen mindig egy szeretetteljes apró lényre, aki halálával a szétválasztás és üresség helyett mégis sokat adott, valami oylat, amit talán nem mindenki érthet és érezhet meg.
Fáj. Még mindig nagyon fáj.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése