A napok telnek, az élet megy tovább, a maga rendje szerint: jóval, rosszal, pozitív és negatív dolgokkal, meg-megállásokkal és rohanó pillanatokkal telve.
Andy cica még mindig gyógytápot kap, nem tisztult ki rendesen , még látható némi vesehomok, de bízom benne, a sok-sok hetes szeparáció meghozza gyümölcsét. Pearly hólyaghurutja is remélem, gyógyulgat, nemsokára kontroll vár rájuk. Én éppen Brüsszelben leszek az esedékes orvosi vizsgálatkor, de Xxel ügyesen megoldja az állatorvosi vizit realizálását. Szipa megint nem tetszik nekem, olyan furcsa az arckifejezése és néha lógatja a nyelvét továbbra is.
Cice elszokott tőlünk. Néha látjuk, de estére valahol meghúzza magát és valahol kajál még plusszban. Eddig is kis tömörgyönyör volt, most meg!:-) Nem tudom ezt mire vélni, hiszen a másik két cica továbbra is jön, bújik, bent dekkol, de Cice nem. Ha beviszem a konyhába, kijön, kimegy. Senki sem bántotta. Tanácstalan vagyok, de kíváncsi is egyben.
Azért a nagy rohanásban is el tudok gondolkodni pár dolgon. Nem mondom azt, hogy hibátlan és tökéletes vagyok, isten ments, az gyanús lenne! De valahogy mélyen megvetem azon embereket, akik szart kevernek és utána nem merik azt felvállalni, gyávának mutatkoznak, a háttérben susmusolnak, miközben bűntelennek és ártatlannak mutatják magukat, nehéz sorsuk mögé bújnak, látszatproblémákat találnak ki figyelemelterésképpen, lenyúlják az ember szellemi termékeit, netán ismerőseit, a másikra kennek mindent titokban egyoldalúan tárva fel bizonyos dolgokat. Valahogy sokszor szembesülök mostanság ezzel, itt, ott, kint és bent. Furcsa ez.
Ezért is kedvelem a macsekokat.
