kedd, november 13, 2007

Gyász

Az elmúlt időszakban több cica-ismerősöm halt meg. Egyiküket, Cummogót csak a topikról ismertem, gazdija történeteiből és néhány képről. Másikukat, Safit (Safranek Micikét) személyesen is. Megrázott a haláluk. Nagyon. Szép kort értek meg mindketten, de a súlyos betegségekkel szemben tehetetlenek voltak. Küzdöttek, de elvesztették a harcot. Méltósággal mentek el, egy nehéz, de humánus döntés után. Mára már valahol a szivárványhídon túl rohangásznak, a többiekkel együtt. Ott, ahol Dingó, Dingó-2 és Tico kutyáim, ott ahol, Cica cica és kis fekete, negyedik kölyke, ott ahol Moszat és Vacak teszi ezt. Ott, ahol a kicsi Maine coonok és Maine Coon-kölykök, köztük nagyon-nagyon fájón Lootah, de legfájóbban és soha nem szűnő fájdalommal hiányzó Extraordinary macika. Valahol ott, ahol örök emlékezetünk őrzi őket, az örökké halhatatlanokat. A lelkünkben pedig egy mélyen beleégett tappancsnyom.
Nyugodjatok békében! Egyszer találkozunk!

1 megjegyzés:

egy régi barát írta...

Nagyon sajnálom őket, részvétem a gazdiknak!