vasárnap, március 30, 2008

Jack

Mindig tudtam, hogy eljön a pillanat. Még nem jött el, de közel vagyunk hozzá, pokolian közel. Hinni kéne meg bízni és optimistának lenni. Nem megy, egyszerűen nem. Sokszor voltam erős, most nem tudok az lenni. Elfogyott az erőm. Ha meghal, nem tudom, mi lesz, hogyan tovább. Üres lesz nélküle a világ. Várni kell, keddig a véreredményre, akkor okosabbak leszünk. Két és fél nap. Ennyi a világ? Tudom, hogy tudja. Érzem. Ő is tudja, hogy én tudom. Ezt más nem tudja elképzelni, megérteni. Mindegyik macskámat szeretem, de Ő más. Ő Jack. Daganata van. Lehet bél- és lehet hasnyálmirígy-daganat. Ha az utóbbi, meg kell hoznunk a döntést. Ha az előbbi, még van remény. Játsszuk el, hogy van remény, csapjuk be a sorsot, Jack! Kérlek....

2 megjegyzés:

Benjamin írta...

Istenem! Nagyon sajnálom!
Higgy benne, hogy a könnyebb változat. Ha hiszel azt is megérzi, és ez nagyon fontos!
Rendbe kell jönnie! Még fiatal és erős. Nagyon drukkolok neki.
Szia. Vörösmacska.

VinnieMini írta...

Szuszi, nem szabad feladni egy pillanatra sem! Nagyon szorítok! Tudod, a szeretet csodákra képes...
Drága Jack, mutasd meg a maminak, hogy ügyes cica vagy!