Kontroll

Tegnap voltunk kontrollon. Andy a tavalyi műtét óta teljesen jól volt/van, s az UH is azt mutatta, semmi baja: sem üledék, sem kő nincs a hólyagjában. Mondjuk, imádja is a gyógytápot. Manócskát is megszemlélte a doki: neki megvan a múltkor is jelentkező üledék, de mintha kisebb, kevesebb lenne. Speciel, kétpofára zabálja őkelme is a gyógytápot, sokkal többet eszik belőle, mint Andy. Egy hónap múlva kontroll. Remélem, továbbra sem kell majd műteni.

Miltontól vett vért a doki, hiszen már egy hónapja szedi a Sevenalt az epilepsziájára, s fontos lenne tudni, minden rednben van-e vele. Érdekes volt feltenni őkelmét az asztalra, ahogy ott állt, mindenki felé magasodott, s mikor leült, akkor is elég macerás volt fogni a nagy "hegyet":-) Viszont learatta a learatható simiket, nagyon szeretik az asszisztensek, hiszen nagyon kedves, barátságos macika:-) Csak hát az a fránya fogyás nem megy!

Az élethez szerencse kell:)

A nap eseménye és híre: nem kellett Manót műteni!:))) A doki hétfőn, mikor vittük Mancot, nem volt ezerszázalékig biztos benne, hogy tényleg kő az, ezért a műtét előtt mindenképpen meg akarta nézni UH-val. S láss csodát, kiderült, hogy anno a vastagbél benyomódását reagálta le árnyékként a gép, s Manónak nem köve van, hanem némi lerakódása a hólyag falán! Manó őkelme most nagyon boldog és elégedett. Akárcsak mi!:) Ennyit a pozitív energiákról!

Hólyagmetszés

Miután Milton epilepsziája, lekopogom, úgy tűnik, karbantartható a rendszeres gyógyszeradagolással, megint történt egy kis zavar az időben és a térben: azt vettem észre, hogy Manócska nehezen pisil, többször erőlködik, rohangál az alomba. Elvittük a dokihoz, aki talált egy szép követ a hólyagjában és tanakodás nélkül a műtétet javasolta. Mivel eddig megbíztam a dokinkban, így - ellenérzéseim ellenére - ma visszük Mancot a műtétre, remélem, nem lesz semmi baj! Végülis a fia, Andy is túlélte a hólyagmetszést és azóta, megintcsak lekopogom, remekül van: eszi a gyógytápot, nem vesztett semmit a kondijából, a problémái sem jelentkeztek azóta. Remélem, az a már 10 éves és négy hónapos Manócskával is így lesz.

Mikor megtudtam, mikor lesz a műtét, "számmisztikailag" azonnal számláltam, de szerencsére semmiféle összefüggést nem fedeztem fel a tavalyi végzetes Jack-műtéttel. Azidáig sohasem féltem, pontosabban csak egészséges félelem volt bennem egy-egy műtét előtt, vagy tán még az sem, de attól a naptól kezdve rettegek, bár megpróbbálom palástolni, kisöpörni a tudatalattimból a negatív érzéseket....