Miután Milton epilepsziája, lekopogom, úgy tűnik, karbantartható a rendszeres gyógyszeradagolással, megint történt egy kis zavar az időben és a térben: azt vettem észre, hogy Manócska nehezen pisil, többször erőlködik, rohangál az alomba. Elvittük a dokihoz, aki talált egy szép követ a hólyagjában és tanakodás nélkül a műtétet javasolta. Mivel eddig megbíztam a dokinkban, így - ellenérzéseim ellenére - ma visszük Mancot a műtétre, remélem, nem lesz semmi baj! Végülis a fia, Andy is túlélte a hólyagmetszést és azóta, megintcsak lekopogom, remekül van: eszi a gyógytápot, nem vesztett semmit a kondijából, a problémái sem jelentkeztek azóta. Remélem, az a már 10 éves és négy hónapos Manócskával is így lesz.
Mikor megtudtam, mikor lesz a műtét, "számmisztikailag" azonnal számláltam, de szerencsére semmiféle összefüggést nem fedeztem fel a tavalyi végzetes Jack-műtéttel. Azidáig sohasem féltem, pontosabban csak egészséges félelem volt bennem egy-egy műtét előtt, vagy tán még az sem, de attól a naptól kezdve rettegek, bár megpróbbálom palástolni, kisöpörni a tudatalattimból a negatív érzéseket....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése