A Maine Coon csapat főnök nélkül maradt. Elment Szipa, mert várták már a szivárványhídon túli csapatban. 12 év és majdnem két hónap adatott meg neki. Bízom benne, hogy érezte, mennyire szerettük és szeretjük. A mai napig emlékszem hogyan lépett be az életembe 1998. szeptember 27-én: határozott és nagyon macskás szőrgombócként, csodaszép zöld szemekkel, határozott elképzelésekkel a macskák és a gazdik viszonyáról. Sakkban tartott sokáig, kihasználta vajmi kevés tudásomat a bársonytalpúakról, potenciális zsákmánynak tekintett. Mindig éreztette, hogy nemcsak a macskák főnöke ő, hanem az enyém is.
Aztán szépen, fokozatosan összecsiszolódtunk. Ő is engedett és én is határozottabb lettem. Sokat segített, hogy megismerjem a macskákat: betekintést engedett az ő csodálatos világába. Hosszú folyamat volt ez míg eljutottunk addig a viszonyig, míg tegnap úgy búcsúzhattunk el a végleges út majdnem biztos tudatában, ahogy azt tettük.
Minden macska tudja, mikor kell elmennie, mikor van itt az idő, mennyi adatott meg a földi létben számára. Ő is tudta. És tudatta ezt velünk is.
Igaz, hogy a macskák érzik a halálukat és az is igaz, haláluk előtt dorombolnak. Talán, mert így könnyebb átkelniük vagy tán azért, mert a gazdit vígasztalják, nyugtatják.
Nagyon nehéz most, hogy nem lehettem ott az utolsó útjánál, de hiszem, tegnap tudta, hogy a búcsúnk egy életre szól. S hogy majd még találkozunk valamikor. Ő ott vár majd...Rám néz azzal a csodálatos zöld szemével és kapok tőle egy utánozhatatlan döföt.
Pr. Bakróházi Mirr-Murr Szepi, Szipa kedves (1998. 06. 12. - 2010. 08.09.), nyugodj békében! Sohasem felejtelek el!
3 megjegyzés:
Szipuka, nyugodj békében és vigyázz a szivárvány hídon túli csapatra :-((
Drága Szipa nyugodj békében:-(***
Megjegyzés küldése