A küzdelem végetért május 12-én este. Amikor tavaly augusztusban a dokink megállapította, hogy Manócska visszafordíthatatlan veseelégtelenségben szenved, egy évet adott neki. Akkor elhatároztam, küzdünk minden lehetséges módon. Adtuk Manócskának a gyógyikat, az immunerősítőt, csak gyógytápot kapott, szárazat és konzervet, bevetettem az agykontrollt és az aloe vera gélt is. Manócska partner volt: mindenben együttműködött, sőt, volt egy olyan idpszak, amikor hízni kezdett és jobbak lettek az értékei is. Sajnos, ez nem tartott sokáig. Rohamosan fogyott, kilátszottak a csigolyái és a bordái, egész nap aludt, bár a kajáért robogott, de hiába evett, csak fogyott. Egyre gyengült. csak a szíve és az irántunk való szeretete, no meg a mindig is híres küzdeni akarása volt az, ami életben tartotta.
Sokáig tartott, míg rászántam magam arra, hogy írjak a haláláról. Döntenünk kellett és mi döntöttünk. Lehet, hogy még várhattunk volna három-négy napot, de az már nem lett volna élet számára. Így meghoztuk a döntést. Előtte elbúcsúztunk tőle, ahogy ő is. Az ember ezt tudja, amikor szavak nélkül, csak a tekintetével búcsúzik valakitől, aki menni készül. Manócska menni készült. Mert nem volt más út. Jack, élete szerelme már várta ott a szivárványhídon túl, ahol minden szép, nincsen szenvedés, betegség. Most már együtt vannak ők ketten, az elválaszthatatlan szerelmes pár, akik sok szépésges kölyökkel örvendeztettek meg minket.
Manócska volt a Heartbreaker Maine Coon Tenyészet alapító nőstény macsekja. Soha nem feledem el, mennyire jó anya volt,milyen bizalommal volt irántam a szülésekkor, mennyi mnindenen mentünk keresztül.
Valami megint lezárult a halálával...
Ch. Aviricoon's janeway of Heartbreaker, Manócska (1999. 04. 02.- 2011. 05. 12. ) - nyugodj békében és vigyázz a többiekre odaát...
