Nosztalgia

Ma van a névnapom. A nap azonban nem ezért érdekes, hanem mert életem és az egykori Heartbreaker Maine Coon Tenyészet első alma is ezen a napon született, 2000-ben. Mikor máskor születhetett volna négy kicsi Maine Coon, mint egyfajta ajándék a sorstól?

Ma, 2012. április 18-án már egyikük sincs ebben a földi dimenzióban. Archibald, Adonis, Admiral és Andy. Négy macska, négy sors, négy külön egyéniség. Csodás élmények, szeretet, szerelem a Maine Coonok iránt.

Ez a nap még nagyon sokáig a nosztalgia napja lesz számomra. Az emlékeké.

Baljós árnyak

Odaértem a folyóhoz. Meg a hídhoz. Magyar egészségügy: vagy két-három nővér, plusz másfél-páciens jelenlétében az ember megtudja, hogy a szövettana pozitív, a rosszindulatú daganat ténye beigazolódik, még arra sincs ideje, hogy tudomásul vegye, már mehet öltözni, majd feldolgozza, ha fel akarja dolgozni , ha nem, az sem baj. Fogyóeszköz. Futószalag-effekt. Valahogy ez jutott az eszembe. Figyelemelterelésnek nem volt rossz.
A folyó meg a korhadt híd azonban ott van. Át kell kelni rajta valahogy. Nem megijedni, csak elgondolkodni, hogy a világ szennye, az emberek kétszínű ostobasága megér-e annyit, hogy egy újabb folyóhoz meg hídhoz jusson az ember ebben az életében. Nem foglalkozni semmivel, csak tudomásul venni, megrázni magam és menni tovább.
Figyelmeztetés az élettől vagy a megmásíthatatlantól. This is the question.

Április 03.

Négy éve minden április 03-a komoly lelki megpróbáltatás számomra. Akkor ment el életem macskája, a MACSKA. fiatalon, éppen csak nyolc évesen, gyönyörűen, szelíd tekintetűen, bizalommalteli szemeivel. Aki látta őt valaha élőben, emlékét mindmáig őrzi, ebben biztos vagyok. Én vele éltem sok-sok éven át - ha akarnám se tudnám kitörölni a szívemből, a lelkemből, aminek hatalmas darabját vitte magával a szivárványhídon túlra.
Ő volt az első, aki a Maine Coon csapatból elment. A sors így készített fel talán a későbbiekre, az egymást érő veszteségekre, hogy elvette rögtön Őt. Mert azt hitte, így könnyebb lesz a többi veszteség. Tévedett....
Jack - sohasem felejtelek el.....

Ma lenne 13 éves...

Ha élne, ma lenne 13 éves. De tavaly, nem sokkal 12. születésnapja után el kellett őt engednünk egy olyan útra, amelynek a végén már várták. Várta őt élete párja, Jack és néhány kölyke is. Haláláról már írtam itt a blogon. Azóta is nagyon hiányzik, csendes nyugalma, meghitt dorombolása, öreges pofikája.
Manócska - ugye, figyeled a csapatot odafentről? Vigyázz magadra ott is, a szivárványhíd túloldalán!