Bármi is lesz a vége...

Bármi is lesz a vége és bármikor, azt mondom: Flamy küzdeni akarása példaértékű embernek, állatnak. Alig három hete, hogy azt mondtam, vége, ez a macska nem éli meg a másnapot. S láss csodát: több maroknyi száraztápot eszik meg kézből, mellette a már említett elegyet, jön és dorombol, s ha végigsimizem a gerincét, nem érzem a csigolyáit. Igaz, csont és bőr, de valahogy felállt a padlóról és ringbe szállt megint. Fantasztikus és hihetetlen is egyben. Hangsúlyozom, nem tudom, mennyi időnk van még együtt valójában, de talán nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy képes volt megrázni magát, dacolni a visszafordíthatatlan betegséggel és megtenni mindent a csata megnyerése érdekében. Köszönöm, Flamy...