Évforduló

Sokat gondolkodtam rajta, megemlékezzek-e az évfordulóról. Más ez, mint egy szülinap vagy bármi, ami ünnephez vagy valakihez szeméylesen kötődik. Más. Talán nem is olyan alkalom, amiről meg szoktak emlékezni, vagy amiről meg kell emlékezni. Persze, ezt mindenki maga dönti el, mi a fontos számára, mi az, amit mérföldkőként tart számon az élete folyásában. A macskatenyésztés, de úgy egyszerűen a macskákkal való találkozás számomra mérföldkő, mert intenzíven határozta meg jó néhány évig az életem és ma is, meg az elkövetkezendő évtizedekben is erőteljesen formálja az életmódomat, életstílusomat. A macska végképp beköltözött az életembe és a szívembe, onnan nincs kiút.:-) Az, hogy a tenyésztést abbahagytam, csak egy dolog. Megvannak, megvoltak az okai, amikről itt is írtam. De nem jelenti azt semmiképpen, hogy a amcskákból kiábrándultam volna vagy nem imádnám őket. A tenyésztés befejezése racionális döntés volt, aminek az évfordulóit nem áll szándékomban ünnepelni, s csak most, az első év eltelte után látom, nincs is értelme, hogy "ünnepeljem". ami igazán fontos a macsekokkal kapcsolatban, az megmaradt, akik igazán fontosak voltak, nem tagadtak meg.

Ezért is gondolkodtam, van-e értelme a megemlékzésnek, hiszen szabadon meghozott döntésről volt és van szó. A tény persze megmásthatatlan.

A macsekok viszont ugyanolyan macskaszőrös szeretettel bújnak hozzám, Indy ugyanolyan ellenállhatatlan lelkesedéssel mosdat, Jack ugyanolyan bamba kandúr, az unokák és a dédunokák ugyanolyan aranyosak, Szuszmók ugyanolyan kék, mint egy évvel ezelőtt. És ez a legfontosabb:))