Boss-hírek

Délben kaptam a hírt, hogy Boss cica véreredménye megérkezett Németországból: az eredmény pazar:-) Kitaccsolt egy jó nagy szőrcsomót, majd magától evett egy keveset! Csak így tovább , Boss!:-))) Hatamas szikla gördült le a szívemről.

Történések

Kicsi sebe szépen javul, de elég sok időbe telik majd, míg teljesen begyógyul. Imádom azt a macsekot: annyira jólelkű, alkalmazkodó, kedves, hogy az elmondhatatlan, mindazonáltal igazi angyalföldi vagány és stramm cica is. Ennek köszönhetően végülis szépen tudomásul vette, hogy most egy ideig benti macsek marad és ehez képest kell berendeznie a mindennapjait. Büszke vagyok rá nagyon!:)

Nagyon bírom, ahogy a szokásos vagánymacsekos mozdulataival végigvonul a konyhán meg azt is, mikor a gallér alatt vakargatjuk és puff, jól eldől és tekereg, pocakoltatja magát:-)

Tegnap elvittük a két másik kinti mókot, Cimit és Cicét veszettség elleni oltásra, amit jól tűrtek, csak végignyaúzták az utat kánonban. viszont találkoztam a dokinkkal és kifaggattam Boss cica kapcsán. Ő optimista, úgyhogy én is az vagyok:)

Nemsokára indulunk majd Cicomához: két cicát viszünk kozmetikázni, Elisha királylányt és Admiral cicát. Be kell látnom, s ezt már egy éve megtettem persze, hogy egyedül nem tudok 13-14 macsekot kefélgetni, bundát gondozni úgy, hogy egyikükben se legyen egy árva csomó sem. Viszont nem szeretném, hogy elhanyagolt legyen a szőrük, így marad a kozmetikus, akit mindenkinek szívből ajánlok, mert nagyon ért az álaltok nyelvén:)

Ismét itt...

Régen jártam erre, pedig mindig megfogadom, hogy nem hanyagolom el a blogírását. De hát az ember gyarló, s nem mindig tartja be ígéreteit, vagy csak akkor ír a blogjába, ha szomorúság, baj éri.

Az idő halad, néha ólomlábakon, néha meg gyorsan röppen tova. Történik ez-az nálunk. Andy-ke az ominózus műtétje óta is remekül van, imádja a gyógytápját, szabályosan kéri, ha éhes. Komolyan mondom, ilyet nem igazán láttam még macseknál: leül Xxel elé és el kezdi neki mondani, hogy kaját kér. Akkor szépen bemegy a hálószobába, leül a tányér mellé és vár. A többiek szépen elszeparálódnak, Andyke pedig nekilát a gyógykajának.

Romy cicakutya, hála a műtétnek, csodálatos formában van: ma csodálkoztam rá legutóbb, hogy mennyire megszépült, ragyog a boldogságtól.

Kicsi sebe (egy, nem a mi dokink által nem megfelelően kezelt seb eszméletlen nagy területen fertőződött el) szépen javul, hála a gallérnak és a konyhafogságnak. Hónapok óta küzdünk a sebbel, de talán most már sínen vagyunk. A kedvéért még egy Bioptron lámpát is vettünk, úgy hogy meg kell gyógyulnia mindenképpen!

Boss unokám viszont beteg. Néhány napja hány, enne, de nem mer. Szerencsére a gazdik elvitték a mi dokinkhoz, aki kontrasztanyag segítségével megállapította, hogy valami van a gyomrában: idegen test, szőrkígyó pld.. Nagyon remélem, nem ciszta vagy daganat...Erre nem akarok gondolni, de óhatatlanul felmerül bennem. Boss Jack fia, az első, Manócskával közös alomból. Ezért is aggódom nagyon. A gazdik szerint Boss közérzete remek, de még mindig nem eszik....Szombaton, azaz holnap lesz véreredmény. Bizakodom.

S hogy tulajdonképpen miért vágtam bele megint a blogírásba? Mert elolvastam a kedves kommenteket és más formában hozzám eljutott üzeneteket számomra ismeretlen emberektől. Mikor olvastam soraikat, könnyekig hatódtam. S talán ezért, az ő szavaikért, üzeneteikért is érte meg az a nyolc év, ami két éve végképp lezárult az életemben.

Rádöbbentem arra is, hogy sokan szerették és ismerték Jacket, többen, mint azt gondoltam volna. És talán így része marad valamiképpen ő is a világnak, hiszen nem halhat meg, akinek az emlékét őrzik....