Régen jártam erre, pedig mindig megfogadom, hogy nem hanyagolom el a blogírását. De hát az ember gyarló, s nem mindig tartja be ígéreteit, vagy csak akkor ír a blogjába, ha szomorúság, baj éri.
Az idő halad, néha ólomlábakon, néha meg gyorsan röppen tova. Történik ez-az nálunk. Andy-ke az ominózus műtétje óta is remekül van, imádja a gyógytápját, szabályosan kéri, ha éhes. Komolyan mondom, ilyet nem igazán láttam még macseknál: leül Xxel elé és el kezdi neki mondani, hogy kaját kér. Akkor szépen bemegy a hálószobába, leül a tányér mellé és vár. A többiek szépen elszeparálódnak, Andyke pedig nekilát a gyógykajának.
Romy cicakutya, hála a műtétnek, csodálatos formában van: ma csodálkoztam rá legutóbb, hogy mennyire megszépült, ragyog a boldogságtól.
Kicsi sebe (egy, nem a mi dokink által nem megfelelően kezelt seb eszméletlen nagy területen fertőződött el) szépen javul, hála a gallérnak és a konyhafogságnak. Hónapok óta küzdünk a sebbel, de talán most már sínen vagyunk. A kedvéért még egy Bioptron lámpát is vettünk, úgy hogy meg kell gyógyulnia mindenképpen!
Boss unokám viszont beteg. Néhány napja hány, enne, de nem mer. Szerencsére a gazdik elvitték a mi dokinkhoz, aki kontrasztanyag segítségével megállapította, hogy valami van a gyomrában: idegen test, szőrkígyó pld.. Nagyon remélem, nem ciszta vagy daganat...Erre nem akarok gondolni, de óhatatlanul felmerül bennem. Boss Jack fia, az első, Manócskával közös alomból. Ezért is aggódom nagyon. A gazdik szerint Boss közérzete remek, de még mindig nem eszik....Szombaton, azaz holnap lesz véreredmény. Bizakodom.
S hogy tulajdonképpen miért vágtam bele megint a blogírásba? Mert elolvastam a kedves kommenteket és más formában hozzám eljutott üzeneteket számomra ismeretlen emberektől. Mikor olvastam soraikat, könnyekig hatódtam. S talán ezért, az ő szavaikért, üzeneteikért is érte meg az a nyolc év, ami két éve végképp lezárult az életemben.
Rádöbbentem arra is, hogy sokan szerették és ismerték Jacket, többen, mint azt gondoltam volna. És talán így része marad valamiképpen ő is a világnak, hiszen nem halhat meg, akinek az emlékét őrzik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése