Minden rendben

Milton jól van. Ahogy hűlik az idő, úgy érzi magát egyre jobban.:) Ebből gondolnám, hogy nem epilepszia a probléma oka. Macsekok meg egyre többt esznek. Furcsa, mert másoknál pont ilyenkor, nyáron fogy kevesebb kaja, nálunk ez szinte mindig fordítva működik: nyáron jön rájuk a nagy evészet. A három kijárós mók közül Cimi nagyon soványnak tűnik, pedig van étvágya, isteni a közérzete, semmi baja. Cice megőrizte a tömörgyönyörségét és Kicsi is nagyon jó kondiban van.

A benti Maine Coonok szőre hatalmas és meglehetősen sok tartalékkal rendelkeznek, amit az is bizonyít, hogy elég nehéz megemelni őket!:-) Nem beszélve arról, mikor rájuk tör a nagy szereteroham és a mellkasomon meg a hasamon dagasztanak ezerrel. Mondjuk jó kis hasizom-gyakorlat, nem arról van szó.

Milton

A macsekok jól vannak. Viszont (fő a változatosság!) Milton óriásbelga megint produkált egy párperces rohamot. délelőtt, hőség, postás-ugatás, szédülés, kóválygás, rángógörcs kb. 10-15 mp-ig - ez a tömör összefoglalása az eseményeknek. Ez már másodszor fordult elő, kb. egy hónapja volt az első, hasonló körülmények közepette. Tanácstalan vagyok. Bár nagy rá az esély, hogy a körülmények és a túlsúly, meg a hatalmas bunda is benne van a dologban, de lehet epilepszia is. Van szakorvos jelöltem, akihez elvihetjük Miltont, de ebben a melegben ez felérne egy gyilkossággal. Egyenlőre megvárom, míg végre hidegebb lesz és megyünk, visszük. Szeretném kizárni a betegséget és hinni abban, hogy csak a körülmények játéka volt mindez.

Emlékek

Valamikor egyszer volt egy K-alom. Ezen a napon születtek. Meghaltak. Az utolsó kicsit Topaze felhozta nekem az ágyba azon az éjszakán. Talán, mert segítséget kért, talán a gondjaimra bízta, talán csak érezte, lelkileg nem sokáig bírom a tenyésztéssel járó dolgokat és próbálta megkönnyíteni a döntést. Ezen a napon mindig ők jutnak eszembe. És az a fájdalom, amit akkor éreztem.

Vásárlás

Ma egy kicsit nosztalgiáztam. Elmentünk mászófát venni ahhoz a készítőhöz, akitől már többször vettünk mászófát a kiállításokon anno. Azt szeretem, hogy mindig lehet alkudni, csak jó humorral kell megközelíteni. Most is ez történt. Emlékeztettem, hogy hány, de hány mászófát vettünk nála, hány embernek ajánlottam és hányan mentek már hozzá hosszú tömött sorokban. Kaptam kedvezményt természetesen. Aztán megmutatta azt a mászófa-komplexumot is, amit egy még aktív tenyésztő számára készít. Nem tagadom, elárasztottak az emlékek, a kiállítások, a hangulat és mindaz, ami ezzel jár. Ezzel együtt persze sohasem kezdeném újra, mármint a döntés, amit meghoztam, szükséges és helyes volt.

Szóval lesz új mászófájuk a macsekoknak, persze olyan, mint a másik, a hálószobai, de azt már nagyon elkoptatták, így arról lekerüla tépett szövet meg a darabokra szaggatott kötél és lesz belőle virágtartó a fűszernövényeimnek:-)

Aztán vettünk még Bezo-pet pasztát, mert Juppi sokat hány mostanság, ha nem múlik, akkor megyünk a dokihoz és a végére járunk a dolognak. A három kinti mók is kapott valamit: Cestal-Cat tablettákat féreghajtásilag. Azerintem nem lesz nagy üdvrivalgás, mikor beadjuk nekik

Ja, és a Mucha-kiállításon vásárolt képemnek is lesz kerete, csodaszép lesz és a jövő hét végén lesz kész!:-)

Kullancs

Tegnap elég korán hazaértem. Ehhez képest fél hét előtt észrevettem, hogy Milton nagymedve szeme felett közvetlenül van egy kullancs. Próbálkoztunk kiszedni, de annyira kényes helyen volt, hogy nem mertük megkockáztatni, hogy kiszúrjuk a szemöldökkiszedő csipesszel a szemét, így már robogtunk is Miltonnal a dokihoz. Hosszas várakozás után bekerültünk, majd Milton a vizsgáló asztalra. No, ez mindig frenetikus élmény meg fantasztikus látvány, mikor az óriás kuty ott dekkol, mint nyuszi a fűben és alig fér el az asztalon. Hárman megfogtuk, hogy ne mozogjon (hiú remény!), a doki meg nekiveselkedett és harmadszorra szépen kiszedte a spéci szedőkéjével a kullancsot, Milton észre sem vette. Utána hárman leszedtük az asztalról, ezt roppantul élvezte!:-) Mi is. Aztán jól megmértük: már "csak" 58,3 kilo, ami majdnem két kilo fogyást jelent!:-) De hát még elég sokat kell veszítenie a súlyából. Folytatjuk majd a sétákat (bár majdnem biztos vagyok benne, hogy ezek során szedte össze a kullancsot) és a spéci táplálást.
Macsekok jól vannak, kintiek és bentiek is. Hamarosan kezdődik majd az oltási szezon, no, arra a gatyánk rá fog menni. Mert bár a gazdaságosabb Purevax-oltást vetjük be, de jóóóó sokan vagyunk, így kész vagyon lesz, de hát ez van.

Álmatlanság

Ma nem tudtam aludni. Eszement maximalista vagyok és hozzá meglehetősen lelkiismeretes, aminek következtében kísértenek a feladatok álmomban is. Szépen felébredtem hát hajnal kettőkor. Mellettem a macsekok nehezményezték, de azért csak lightosan. Három cica feküdt a fejem mellett. Indy mosdatta Topaze-t, Topaze mosdatta Andy-t és ment a doromb! Én meg egyszerre simiztem őket, a három barna cirmos nagybundájút! Imádom őket! Mikor vissza akartam volna feküdni, akkor meg vagy hat-hét macsekot kellett arrébb taszigálnom, ami azért 8-12 kilos macsekok esetében nem olyan egyszerű.

Nemrégen azt mondta valaki, nem szereti a Maine Coonokat meg nem kellene neki hosszú/félhosszúszőrű macsek. Hát, ízlések és pofonok. Sohasem szoktam más cicafajtákra azt mondani nem szépek és nem tetszenek - minden cica szép a maga nemében, ki ezért, ki azért. Nekem a Maine Coonok a szerelem. Nem biztos, hogy együtt tudnék élni egy-egy vehemensebb, hangos és fegyelmezetlenebb macskafajtával, de attól még másoknak lehet ez a vágyuk és nagyon jól tudnak együtt élni velük. Sajnos, az MC-kből is trendi macsekokat csináltak:-( ÉS ez sohasem jelent jót egyetlen fajta kapcsán sem. Felhígult a Maine Coonokkal foglalkozók minősége, egyre többen vágnak bele a "tenyésztésbe", kontroll nélkül, elvek nélkül és sajnos, ennek mindig a macskák isszák meg a levét. Olvasom a netes fórumokon, hogy egyszercsak eszébe jut valakinek, rámegy valamiféle start vagy egyéb apróra, s húszezerért vesz egy Maine Coont, s mert olyan szép, még el is kezdi "tenyészteni", s a legszebb az egészben, hogy még bátorítást is kap! Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen remek döntés volt kiszállni a maskás világból.

Mert ma olyan a hangulat...

Elgondolkodtam, vajon miért nem írtam április 03-án a blogba. Az egyéves évfordulón. Nagyon féltem tőle, rettegtem, hogyan fogok reagálni, mennyire bírom majd. Aztán rájöttem. Az évforduló, a látványos évforduló egy dolog. Ami számít, azt az ember úgyis legbelül érzi. Mindig ott van velem a szívemben, az agyamban, a tudatalattimban és ezen nem változtat az sem, hogy egy éve figyel a szivráványhídon túlról vagy 10 éve. Nem kell ahhoz évforduló, hogy rámtörjön a hiány érzése, ahogy ahhoz sem kell, hogy gondoljak rá.

Tudok róla beszélni, az életéről és a haláláról is. Van, mikor könnyebben, van, mikor nehezbebben, de tudok. Nekem így könnyebb elviselni, hogy nincs már.

Nemrégen elémkerült az az újság, ahol ő van a címlapon és a Maine Coonokról írt cikkemben is több képe szerepel. Olyan furcsa volt, hogy ez már a múlt, lezárt egész, nincs tovább. Nélküle megy a világ és vannak, akik csak elmondásból ismerik.

A képe a falon ottvan, a serlegek, a szalagok a falakon róla mesélnek. Nem akarom sohasem elfelejteni....

Szubjektív vallomás

Régen írtam. Végülis nem történt sok minden, s ez jó. Nyugalom és béke a macsekok közt. Nem mondom, hogy nem gyanús ez a fene nagy rózsaszínség, de hát remélem, még sokáig így marad. Mostanában, rédekes módon, sokszor vallottam szerelmet a Maine coonokkal kapcsolatban. soha egy percig nem bántam meg, hogy ezt a fajtát választottam: nekem igazi macskák. Szépségesek, intelligensek, kedvesek, tele érzelmekkel, nyitottsággal, őszinték, határozottak, gyengéd társak. Mindezeken túl persze mindegyikük önálló egyéniség, saját mentalitással, csak rá jellemző sajátosságokkal. Manócska akaratosan, zsarnokgyíkosan mekeg, ha valamit el akar érni. Andy a szelíd óriás tipikus megtestesítője, Juppi az ártatlan csendes nagymelák prototípusa. Elisha az akaratos királylány, Nyuszó a csupabáj, Iris az eszméletlen kedvesség, Flamy a szeszélyesség megtestesítője. Topaze és Pearly a "cat in love" etalonjai, Admiral az "úgyis az enyém leszel"-szándék abszolút kerüsztülvivője. Szipa a szelíd hatalom, Szuszmók a végtelen misztikum megtestesítője, Indy pedig a feltétlen szereteté. És ezzel mindent elmondtam, milyenek is valójában a Maine Coonok. Számomra legalábbis.

Mostanában megint sokat gondolkodom azon, érdemes volt egyáltalán belevágni anno a tenyésztésbe? Sok-sok pénzt és energiát, lelkit és fizikait emésztett fel. Ha nem lennének macsekjaink, most nem lennének anyagi problémáink, normális helyen és normális körülmények között élnénk, utazhattam volna, megvalósíthattam volna a nagy álmot és elmentem volna Brazíliába. De azt gondolom, hogy a sors valamiért úgy akarta, hogy mindez így történjen, ahogyan történt. És jól van ez így....