Tegnap elvittük Miltont az EEg-vizsgálatra. a macsekokat anno teszteltük minden létező betegségre, Magyarországon meg külföldön is, de EEG-t szerencsére még senkinek sem csináltattunk. Most eljött az ideje. Kíváncsian vártam a vizsgálatot, nem idegeskedve, mert madnem biztos voltam abban, mit fogok hallani. Oltári nagy mázli (vagy mégsem az?), hogy egy nagyon szimpatikus dokinőt fogtunk ki, aki magyarázós, nyugodt, aprólékos és még az álltokat is szereti és Milton is totál belezúgott. NagyMedvére rápakoltunk egy pártát, amiből elektródák meg madzagok álltak ki, a füleit meg a lábait becsippentettük, őkelme meg mindezt nagy lelkinyugalommal tűrte (megjegyzem, Romy-val ez nem ment volna ennyire egyszerűen) . Kb. az eslő fél percben kiderült, hogy Milton epilepsziás. Hogy miért pont most, miért ő és hogy hogyan - összetett kérdés, nem is érdekes, a lényeg, hogy kezelni kell és kezelhető is.
A hír hallatán valahogy nem omlottam össze, szinte semmit sem éreztem: talán mert tényleg biztos voltam a dologban, vagy nem fogtam fel vagy nem tudom. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem lesz vele semmi baj és meggyógyul majd!
Ezekre a tudatalatti megérzéseimre maximálisan figyelek, most nem kapcsolt be a vészcsengőm. Anno, egy-egy cica kapcsán igen, akkor sajnos többször lett igazam, de most nem. Minde fejben dől el....
