Furcsa az élet. Mindig arról beszélünk, mennyire két pólusú: jing és jang, jó és rossz, sötét és világos, fekete és fehér és még sorolhatnám. Nap, mint nap szembesülünk ezzel a kettősséggel, hol egyszerűen tudomásul vesszük, hol pedig fájdalmasan döbbenünk rá. Ez a mai nap a fájdalmas kettősségé.
Június 24. az L-alom szülinapja, amikor mindig okunk meglenne az önfeledt ünneplésre és a mókok (Lolita, Lifelong Love és Lilly-White Lion) köszöntésére. Az örömbe valahogyan mégis bánat vegyül. A kis vörös macsek, Lootah emléke. Lootah-é, aki egyszer legyőzte a halált, de a második csatában elvesztette a küzdelmet. Hogy miért, ne kutassuk - már sohasem hozhatja senki vissza őt. Különös nap ez a nap, minden évben. Az élet és a halál furcsa összefonódásáé. Egy nap, mikor a mosoly sohasem lehet önfeledt, még akkor sem, ha tudjuk - az élőnek jár és megilleti őt. Ez a nap az emlékeké is egyben.
De az élet mégis, mégis megy tovább. Mert minden fényben ott a sötétség lehetősége és a legvadabb sötétben is felfénylik egy sugár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése