Kicsi
(2002. június - 2011. június 20.)
Kicsi, az angyalföldi vagány macska, a nagy vadász már a szivárványhíd túloldalán vadászik. Öt-hathetesen került hozzánk egy katonai objektum paroklójból: ott fogadta örökbe Xxelt. Az urbán legenda szerint beugrott a kocsink csomagtartójába. 2002. július 22. volt ez a nap. Kicsi hamar beilleszkedett a csapatba és átvette a főnöki szerepet a kijárós mókok között. Végigasszisztált velünk egy tetőcserét, hiszen ahogy hozzánk került, rögtön jöttek a felújítási munkálatok: az ideiglenesen a konyhába telepített netet közösen használtuk - én neteztem, ő meg az ölembe kuporodott és dorombolt. Túlélt egy autóbalesetet: a csodával határos módon. Utolsó erejével, komoly belső vérzéssel hazajött, ennek és az orvosunk szakértelmének köszönhette az életét. És a szeretetnek. amit iránta éreztünk és érzünk, s amit ő érzett irántunk.Akkor felemésztett kilenc életéből nyolcat...
20-án hajnalban nem jött, s egész nap nem bukkant fel. Este azt hittem, őt látom, de sajnos, tévedtem. Életemben nem kevertem össze a három fekete macskánkat. Soha. Csak tegnap este. Azt hittem őt látom és megnyugodtam. Holott akkor ő már halott volt...
A szomszédasszony szólt este, hogy az egyik fekete macskánk ott fekszik nála a kertben, meghalva. Először nem hittük el, nem akartuk elhinni, de aztán nyilvánvalóvá vált: Kicsi védjegye,az a bizonyos hat darab fehér szőrszál a farka végén...
Piros rózsák őrzik az álmát.
Kicsi, ne haragudj, hogy egyedül kellett meghalnod. Legyen békés az álmod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése