A sors mindig visszaveszi az ajándékát...

Heartbreaker's Igor The Immortal (Indy)

2005. 08. 14. - 2011. 08. 18.

A halállal szemben egyszer lehet győzni, ha valaki nagyon szerensés. Másodszor már nem biztos, hogy sikerül. 2005. augusztus 18-án, az akkor négynapos Indy megnyerte a harcot a halállal szemben, de hat évre rá, augusztus 18-án már nem sikerült. A sors hat évet adott ajándékként. Hat rövid évet. Hat olyan évet, amely időszak minden egyes napján erősödött és mélyült a kapcsolatunk. Nem tudni, mikor és miért kezdődött, hogy mire három napja megállapítottuk ultrahang segítségével, észrevétlenül is megtörtént a visszafordíthatatlan: Indy bal veséje teljes mértékben eltünt, a jobb veséje pedig mintegy 20 %-on működött. A kreatininszintje 1566 volt, ami kb. tízszerese a normálisnak. Soha semmilyen jele nem volt, hogy beteg lenne nem járt sűrűn alomra, nem gyengélkedett, nem volt beteg, elesett. Csak most, egyik pillanatról a másikra. Az orvos nem hitt a szemének, hogy egy macska hogyan volt képes eddig így élni és az eredményekhez képest ilyen kondiban lenni.

Soha ilyen nehezen nem hoztam meg még döntést. Az eszemmel döntöttem, tisztán és pusztán rációval. Az orvos maximum két napot adott neki. Napok óta nem pisilt, nem volt almon, nem evett, nem ivott, a nap legnagyobb részében apatikusan feküdt, csak akkor élénkült meg, ha vele voltam.

Halála reggelén magamhoz öleltem, lefeküdtem és a mellkasomra fektettem, hosszú, nagyon hosszú percekig feküdtünk így. Valami megmagyarázhatatlan nyugalmat éreztünk azt hiszem, mindketten. És hatalmas szeretetet. Szeretetet, olyan fajtát, ami csak a hosszú útra induló és az őt búcsúztató között lehet. Akkor és ott elköszöntünk egymástól.

Aztán rendelő, az utolsó út. A karjaimban. Még utoljára megmosdatott, ahogy magamhoz szorítottam, pont úgy, ahogyan szokta mindig. Ez volt az igazi búcsú. Megszakadt a szívem, de már nem volt visszaút... És elment, a karjaim közt halt meg..

Mit nem adtam volna, ha nem nekem kell ezt a döntést meghoznom, hanem csak szépen elalszik magától, de nem mertem tovább várni, mert tudtam, mivel jár ez a betegség és meg akartam kímélni őt a borzalmas szenvedésektől.

Nem tudom, mi volt az oka a betegségének, nem tudom, mit tehetnék jobban és másként, hogy még jobb legyen a macskáimnak, ha tudnék, még többet tennék értük...

Heartbreaker's Igor The Immortal, édes kis Indy cicám, vigyázz magadra odaát a szivárványhíd túloldalán. Nagyon szeretlek! Köszönöm a hat évet...