Négy éve minden április 03-a komoly lelki megpróbáltatás számomra. Akkor ment el életem macskája, a MACSKA. fiatalon, éppen csak nyolc évesen, gyönyörűen, szelíd tekintetűen, bizalommalteli szemeivel. Aki látta őt valaha élőben, emlékét mindmáig őrzi, ebben biztos vagyok. Én vele éltem sok-sok éven át - ha akarnám se tudnám kitörölni a szívemből, a lelkemből, aminek hatalmas darabját vitte magával a szivárványhídon túlra.
Ő volt az első, aki a Maine Coon csapatból elment. A sors így készített fel talán a későbbiekre, az egymást érő veszteségekre, hogy elvette rögtön Őt. Mert azt hitte, így könnyebb lesz a többi veszteség. Tévedett....
Jack - sohasem felejtelek el.....
Ő volt az első, aki a Maine Coon csapatból elment. A sors így készített fel talán a későbbiekre, az egymást érő veszteségekre, hogy elvette rögtön Őt. Mert azt hitte, így könnyebb lesz a többi veszteség. Tévedett....
Jack - sohasem felejtelek el.....
2 megjegyzés:
Értem és átérzem a veszteségedet, együttérzek :-(((
Az ember nagyon a padlóra tud kerülni egy-egy ilyen évforduló kapcsán...Ezt csak az értheti meg, aki élt ilyen kapcsolatban és szimbiózisban valaha állatkával.
Megjegyzés küldése