Kék szivárvány.....

World Premior Bakróházi Mirr-Murr Szuszmók of Heartbreaker

(1998. 06. 12. - 2012. 05. 28.)

Több mint egy hete gyűjtöm az erőt. Több mint egy hete vagyok képtelen beírni ezt a bejegyzést a blogba. Több mint egy hete nem veszek tudomást a szívemmel és a lelkemmel arról, amit most le kell írnom. Azt hittem, azt reméltem, hogy talán egyszer az életben megtörténhet valami olyan, ami eddig nem. Hogy sohasem kell megírnom. Soha nem gondoltam rá, hogy milyen lesz, eszembe sem jutott, hogy bekövetkezhet. Majdnem 14 éve volt része az életemnek, majdnem 14 évig nézett rám mélyen örvénylő szemeivel. Majd' másfél évtizednyi boldogság az emberarcú nagy kékséggel, aki egyszerre volt plüsscica és autonóm, határozott és  csak meg nem alkuvást ismerő egyéniség. 

Életem első macskája volt. Sokat tanultam tőle és mennyi mindent kellett volna még.... Megmutatta azt a csodát, ami nem mindenkinek adatik meg: beleláthattam a lelkébe, s halálával az enyém egy része is odaveszett.

Mondhatnék most sok mindent, regélhetnék szuperlatívuszokban, leírhatnám sokadszor is az eredményeit, a kiállítási sikereit - távolinak tűnik mindez már.  

Nagy kiterjedésű, agresszívan növekvő hasfali daganat. Hiábavaló műtét. Mert küzdeni akart, mert erős volt. De hiába.

Hiányzik. Kimondhatatlanul hiányzik. 

Talán most először, de nem találom a szavakat, képtelen vagyok kiírni magamból a fájdalmat, a hiányát.

Hiszem, hogy egy másik dimenzióban újra él , mert nem véletlenül született a Földre és nem véletlenül találtunk egymásra valamikor nagyon-nagyon régen.

Szuszmók, én Nagy Kékségem  - legyen könnyű az álmod és vigyázz a többiekre odaát!

Nagyon szeretlek.

És te ott is, mindig is tudod, tudni fogod.

Ahogy én is, hogy vigyázol rám.