Megy tovább...

Az élet, persze, megy tovább, mert így van ez: jó, rossz, fekete, fehér, lent és fent. Nem szeretem a szürkét és az üresjáratokat. Ebben nem hasonlítok a macsekjaimra, akik a nap javarészét punnyadással töltik ebben a hatalmas hőségben.Amit persze megértek és maximálisan el is fogadok. Meg azt is, amikor egy-egy EB-meccs legizgalmasabb pillantában Topaze a nagy bozontos farkát meg fenekét az arcomba nyomva sálat játszik a nyakamban:-)

Szóval mostanság többen és többféle módon azzal "vádoltak meg", hogy bekutyásodtam:-) Hát, mondjuk, hamarabb voltam kutyás, mint macskás - a macsekokkal csak 14 éve élek szimbiózisban, kutyám meg régebben is volt. De persze teljesen más volt az ösztönös és nem túl fejlett kutyásgazdiságom, mint  a mostani, sokkal tudatosabb és odafigyelőbb.És most kiélem magam , mert megint valami újat és mást csinálhatok: tele kihívással, tele lehetőséggel és tele sok-sok élménnyel. Ez tart életben, többek között:-) Fanny-val belevetettük magunkat az agility-be. Az elején tartunk, sokat, nagyon sokat kell tanulnunk és dolgoznunk együtt, de talán ősszel már versenyeken is indulhatunk:-) Jó buli az agility: most már levegőt is kapok egy-egy pálya végén és látom, hogy a kutyám eszement módon rá van kattanva, imádja, boldog közben és teljesíteni akar. És csak úgy vagyok. Nem kell hülyeségekkel foglalkoznom, nem kell ostoba emberek nyavajgásain agyalognom, nem kell a késeket kiszedegetnem a hátamból. Egyszerűen csak élvezni kell a dolgot. De azt nagyon:-) Új emberekkel, pozitív szemléletű, hasonlóan gondolkodó emberekkel találkozom, a kutyáim élvezik a rohangászást (mert azért Bocikával is sulizunk, becsülettel, Romykát pedig sok simivel kárpótoljuk és sétákkal), edződünk télen-nyáron, s közben sokat tanulnuk. Én a kutyáimról, ők pedig rólam. És tanuljuk egyszerre egymást. Ez erről szól. Szerintem.

A macskákhoz nem lettem hűtlen. Élik és élvezik az életet és én továbbra is imádom őket, mindegyiket, kivétel nélkül. De most egy új világ tárult ki előttem és én élek a lehetőséggel.