Macskás kávéház

Bár megfogadtam, hogy be sem teszem a lábamat ebbe az intézménybe, mert továbbra is azt gondolom, nem biztos, hogy a macskákat ki kell használni a pénzszerzéshez, de lementem, mert így nem érheti szó a ház elejét, hogy látatlanban mondok véleményt vagy előítéletesen közelítem meg a dolgot - gondoltam, meggyőződöm róla személyesen.
Hát, a Cat Café  számomra maga volt a katasztrófa. Üvöltő zene (alig értettük egymás szavát az asztalnál, pedig nem nagy helyen kellett elférnünk), macskák szemükben, tekintetükben a nagy semmi, zaklatottak vagy totál beletörődötten kikapcsolt állapotban. Szerencsére üvöltő gyerekek nem voltak (már csak ez hiányzott volna), ámde ágyakon heverő fiatalok igen, akiktől nem igazán lehetett máshol leülni csak fent. Az ajtón semmi zsilip, az ablakok olyan széles bukóra nyitva, hogy ha egy macska akar, lazán kisétál rajta. Hölgy elmondta kérdésemre, hogy az üvöltő zenét nagyon szeretik a macsekok, nem zavarja őket, tulajdonképpen a semmivel a szemükben sziesztáznak, rosszul látom a dolgot, öt-hat körül élénkülnek meg. Kicsit zavaros a dolog, mert ebben a magasságban voltunk ott, s nem igazán élénkültek. Pár macska odajött az emeletre, ahol ültünk, az egyikük olyan nehezen vette a levegőt, mint aki agyonstresszelt, az MC-k szőre meglehetősen gondozatlan volt.Néztem a macskák tekintetét és nem láttam benne a fényt, a boldogságot és elégedettséget.Csak a semmit, azt, hogy beletörődtek, hogy itt kell lenniük és kész.
Továbbra is az az érzésem, hogy ez az egész így az üzletről szól, a macskák csak dekoráció, bármi más is lehetne dekorációként. Ami még eszembe jutott, a luxus börtön - valóban vannak játékaik meg fekvőkéjük és biztosan oltva vannak meg tesztelve, csak éppen kellékek egy jó kis üzleti játékhoz...
Nem értem az embereket- aki szereti a macskát nem csinál ilyet, szerintem. Ez nem a macskák népszerűsítése és a felelős állattartása meg végképpen nem. Ez üzlet, ami most még újdonság és kész. De mi lesz, ha már unalmas lesz?????

Kutyás:)

Nem macskás, nem oroszlános, hanem kutyás bejegyzés következik:) Bár végülis macskás is lehetne, mert nemrég láttam egy szuper videot egy agilityző cicáról, s hát jelentkezők lehetnének bőven:-) Mondjuk megnézném, amint Juppi cicánk áthömpölyögne egy-egy akadályon vagy éppen átküzdené magát a kúszófolyosón.:-) Topaze-nak nem esne nehezére az akadályok teljesítése, de szerintem a két fekete kijárós mók biztosan felfeküdne a pallóra és jót sziesztázna, főleg, ha sütne a napocs:-)

Szóval kutyás. "Vén fejjel" buggyantam meg, immárom sokadszorra - tavaly el kezdtünk agilityzni Fanny-val. Ez év húsvétjának szombatján meg elindultunk életünk első versenyén, s nyertünk egy első meg egy második helyezést, két hibátlan futammal. Eszement jó érzés volt, eufória. Egyrészt, hogy egyáltalán túléltem és nem omlottam össze végkimerülésileg a pályán, másrészt meg a tudat, hogy ilyen szuper kutyám van. Aztán múlt vasárnap is voltunk versenyen, s mit ád Bastet, megint két hibátlant futottunk és bezsebeltünk egy aranyat meg egy bronzot két kupa formájában.:-) Jó-jó, tudom, hogy nem lesz ez mindig így, készülök is az első nem hibátlan elfogadására lélekben (nem lesz könnyű, de próbálom a magam maximalizmusához mérten nem véres harcnak felfogni a dolgot), de akkor is frenetikusan fantasztikusan jóóó érzés volt! De nem csak az érmek meg a kupák, hanem a bizalom, ami létrejön egy ember meg egy állat között, az egymásrautaltság, a közös meló összekovácsoló ereje. Elmondhatatlan.:-) Ha csak ennyit nyertünk is az életben, amit eddig Fanny-val, már így is köszönettel tartozom neki:))

Oroszlános:-)))

Ha tudnám, leírnám, milyen érzés volt. De erre nincsenek szavak. És tényleg nincsenek. Mert  a fantasztikus jelző, az összes superlativus kevés hozzá. Eufórikus mámor - de még ez sem elég jó szóhasználat. Soha sem felejtem el azt a negyedórát, amit vele tölthettem. Köszönöm a sorsnak, hogy olyan embereket vezérelt az utamba sok évvel ezelőtt, akik segítségével ez  valóra válhatott.:-))