Ha tudnám, leírnám, milyen érzés volt. De erre nincsenek szavak. És tényleg nincsenek. Mert a fantasztikus jelző, az összes superlativus kevés hozzá. Eufórikus mámor - de még ez sem elég jó szóhasználat. Soha sem felejtem el azt a negyedórát, amit vele tölthettem. Köszönöm a sorsnak, hogy olyan embereket vezérelt az utamba sok évvel ezelőtt, akik segítségével ez valóra válhatott.:-))
szombat, április 13, 2013
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése