péntek, április 26, 2013

Kutyás:)

Nem macskás, nem oroszlános, hanem kutyás bejegyzés következik:) Bár végülis macskás is lehetne, mert nemrég láttam egy szuper videot egy agilityző cicáról, s hát jelentkezők lehetnének bőven:-) Mondjuk megnézném, amint Juppi cicánk áthömpölyögne egy-egy akadályon vagy éppen átküzdené magát a kúszófolyosón.:-) Topaze-nak nem esne nehezére az akadályok teljesítése, de szerintem a két fekete kijárós mók biztosan felfeküdne a pallóra és jót sziesztázna, főleg, ha sütne a napocs:-)
Szóval kutyás. "Vén fejjel" buggyantam meg, immárom sokadszorra - tavaly el kezdtünk agilityzni Fanny-val. Ez év húsvétjának szombatján meg elindultunk életünk első versenyén, s nyertünk egy első meg egy második helyezést, két hibátlan futammal. Eszement jó érzés volt, eufória. Egyrészt, hogy egyáltalán túléltem és nem omlottam össze végkimerülésileg a pályán, másrészt meg a tudat, hogy ilyen szuper kutyám van. Aztán múlt vasárnap is voltunk versenyen, s mit ád Bastet, megint két hibátlant futottunk és bezsebeltünk egy aranyat meg egy bronzot két kupa formájában.:-) Jó-jó, tudom, hogy nem lesz ez mindig így, készülök is az első nem hibátlan elfogadására lélekben (nem lesz könnyű, de próbálom a magam maximalizmusához mérten nem véres harcnak felfogni a dolgot), de akkor is frenetikusan fantasztikusan jóóó érzés volt! De nem csak az érmek meg a kupák, hanem a bizalom, ami létrejön egy ember meg egy állat között, az egymásrautaltság, a közös meló összekovácsoló ereje. Elmondhatatlan.:-) Ha csak ennyit nyertünk is az életben, amit eddig Fanny-val, már így is köszönettel tartozom neki:))


3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sok gratula, szepek vagytok, szepek is lesztek, mellette meg ugyesek is :)
Judit

szuszmok írta...

Nagyon szépen köszönjük!:-))

Benő írta...

Véletlenül találtam rád
Nagyon tetszenek az írások
van amelyiken nagyon szomorú voltam
Köszönöm Benő