Álmatlanság

Ma nem tudtam aludni. Eszement maximalista vagyok és hozzá meglehetősen lelkiismeretes, aminek következtében kísértenek a feladatok álmomban is. Szépen felébredtem hát hajnal kettőkor. Mellettem a macsekok nehezményezték, de azért csak lightosan. Három cica feküdt a fejem mellett. Indy mosdatta Topaze-t, Topaze mosdatta Andy-t és ment a doromb! Én meg egyszerre simiztem őket, a három barna cirmos nagybundájút! Imádom őket! Mikor vissza akartam volna feküdni, akkor meg vagy hat-hét macsekot kellett arrébb taszigálnom, ami azért 8-12 kilos macsekok esetében nem olyan egyszerű.

Nemrégen azt mondta valaki, nem szereti a Maine Coonokat meg nem kellene neki hosszú/félhosszúszőrű macsek. Hát, ízlések és pofonok. Sohasem szoktam más cicafajtákra azt mondani nem szépek és nem tetszenek - minden cica szép a maga nemében, ki ezért, ki azért. Nekem a Maine Coonok a szerelem. Nem biztos, hogy együtt tudnék élni egy-egy vehemensebb, hangos és fegyelmezetlenebb macskafajtával, de attól még másoknak lehet ez a vágyuk és nagyon jól tudnak együtt élni velük. Sajnos, az MC-kből is trendi macsekokat csináltak:-( ÉS ez sohasem jelent jót egyetlen fajta kapcsán sem. Felhígult a Maine Coonokkal foglalkozók minősége, egyre többen vágnak bele a "tenyésztésbe", kontroll nélkül, elvek nélkül és sajnos, ennek mindig a macskák isszák meg a levét. Olvasom a netes fórumokon, hogy egyszercsak eszébe jut valakinek, rámegy valamiféle start vagy egyéb apróra, s húszezerért vesz egy Maine Coont, s mert olyan szép, még el is kezdi "tenyészteni", s a legszebb az egészben, hogy még bátorítást is kap! Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen remek döntés volt kiszállni a maskás világból.