Régen írtam. Végülis nem történt sok minden, s ez jó. Nyugalom és béke a macsekok közt. Nem mondom, hogy nem gyanús ez a fene nagy rózsaszínség, de hát remélem, még sokáig így marad. Mostanában, rédekes módon, sokszor vallottam szerelmet a Maine coonokkal kapcsolatban. soha egy percig nem bántam meg, hogy ezt a fajtát választottam: nekem igazi macskák. Szépségesek, intelligensek, kedvesek, tele érzelmekkel, nyitottsággal, őszinték, határozottak, gyengéd társak. Mindezeken túl persze mindegyikük önálló egyéniség, saját mentalitással, csak rá jellemző sajátosságokkal. Manócska akaratosan, zsarnokgyíkosan mekeg, ha valamit el akar érni. Andy a szelíd óriás tipikus megtestesítője, Juppi az ártatlan csendes nagymelák prototípusa. Elisha az akaratos királylány, Nyuszó a csupabáj, Iris az eszméletlen kedvesség, Flamy a szeszélyesség megtestesítője. Topaze és Pearly a "cat in love" etalonjai, Admiral az "úgyis az enyém leszel"-szándék abszolút kerüsztülvivője. Szipa a szelíd hatalom, Szuszmók a végtelen misztikum megtestesítője, Indy pedig a feltétlen szereteté. És ezzel mindent elmondtam, milyenek is valójában a Maine Coonok. Számomra legalábbis.
Mostanában megint sokat gondolkodom azon, érdemes volt egyáltalán belevágni anno a tenyésztésbe? Sok-sok pénzt és energiát, lelkit és fizikait emésztett fel. Ha nem lennének macsekjaink, most nem lennének anyagi problémáink, normális helyen és normális körülmények között élnénk, utazhattam volna, megvalósíthattam volna a nagy álmot és elmentem volna Brazíliába. De azt gondolom, hogy a sors valamiért úgy akarta, hogy mindez így történjen, ahogyan történt. És jól van ez így....
3 megjegyzés:
Mit akartál te Brazíliában?
Nyafka kedves, imádtam Ayrton Senna-t, s meg kartam nézni, hol élt. A sors fintora, hogy egy régi ismerős azóta kint lakik, s talán még összejöhetne az út is, az álom megvalósulása, de ha összejönne, akkor miről álmodoznék?:-)
Akkor álmodozhatnál a Holdról. Hátha ott is akad egy ismerős :-)
Megjegyzés küldése