Minden fejben dől el - szoktam volt mondogatni és nagyon sok esetben tényleg őszintén hiszek is ebben. De vannak dolgok, amiknek eddig túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítottam, teljesen feleslegesen, mert csak idegesítettek, elvették az energiámat és nem vezettek sehová. Az elmúlt időszak nagyon streszzes volt számomra, sok minden történt, ami után azt hittem, nem lehet újra felállni, talpraállni. Éppen ezért nem olyan régen megfogadtam, hogy csak azzal foglalkozom, ami nekem igazán fontos. erre két esemény késztetett leginkább, a sok-sok apró lépés mellett.
Az egyik nemrég történt. Az egyik indexes topikban téves, mondhatni hamis információkat írtak Jackról anélkül, hogy az illető ismerte volna személyesen, látta volna a tesztjeit, tudta volna, hogyan és miben halt meg. Véletlenül jutott tudomásomra a dolog, mert nem olvasom azt a topikot sem, viszont roppant mód zavart, hogy össze-vissza hazudoztak a macskámról. Kénytelen voltam beírni a valós információkat. De azt hiszem, teljesen felesleges volt: aki akar, azt mond, amit akar bármikor és bárhol, teljesen mindegy, milyen hazugságot talál ki, nem lehetek ott mindig és mindenhol, hogy megcáfoljam. S ekkor döbbentem rá tulajdonképpen, hogy nem is kell. Én tudom, mit és hogyan csináltam, én tudom, mi és hogyan történt a macskáimmal, én tudom, mit csináltam és mit nem, a többiek abszolút nem számítanak a hazugságaikkal meg féligazságaikkal. A macsekjaim a legfontosabbak, mások állításai ezt az érzést nem befolyásolják.
A másik dolog Andy halála volt. Olyan hirtelenséggel történt, hogy az ép ésszel feldolgozhatatlan: egy egészségtől majdnem kicsattanó, eszméletlen jó kondiban lévő macska meghal pár nap leforgása alatt urémiában. Ezt senki sem tudná egykönnyen feldolgozni. Én sem. Amit tanulságként végre levontam magamnak: az élet annyira röbid és törékeny, hogy nem szabad hagyni, hogy mások baromságai elrontsák a szép pillanatokat, az igazán fontos dolgokra kell koncentrálni. Ezért döntöttem el immáron véglegesen, hogy nem foglalkozom többet olyan emberekkel sem, akik éveken át a szemembe mosolyogtak, a hátam mögött meg élezték a kést az alkalomra várva. Nem foglakozom olyanokkal, akik éveken át kígyót-békát kiabáltak egymásra, aztán egyszercsak, hirtelen pálfordulással - a közös ellenség szapulása érdekében - egy táborba tömörültek, s persze hirtelen el is feledték, miket kiabáltak anno egymásra a másik háta mögött, sőt. Nem foglalkozom olyan emberekkel, akiknek az "őszinteségétől" kiráz a hideg, akik ha véletlenül meglátnak és nem tudják elkerülni a találkozást, vörösödő arccal makognak maguk elé valamit, mert nem igazán mernek a szemembe nézni. Szóval - minden fejben dől el, ideje ezt nagyon-nagyon komolyan vennem. Nem úgy, mint egy újévi fogadalmat.
Ha minden összejön, jövő év elején szeretném továbbképezni magamat, s valahogy elérni, hogy a negatív megérzéseim pozitívvá alakuljanak és tudjak segíteni az energiámmal magamon és a macsekjaimon is, ha kell, s persze másokon, akik erre igényt tartanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése