Tegnap a Noé Állatotthonban jártunk. Rengeteg mindent vittünk a topiktagokkal: tápot, szárazkenyeret, takarókat, játékokat, gyógyszereket, pórázt, nyakörvet, almot, konzerveket. Sétáltattunk is kutyusokat, nagy élmény volt. Szívem szerint elhoztam volna a kiskuztyát, aki nekem jutott, annyira okos volt, szép és intelligens, de így is sokan vagyunk itthon, nem lehet. Szívszorító volt, mikor nem akart visszamenni a kennelbe..Ettől féltem, ettől rettegtem....
Amúgy az állatotthon a körülményekhez képest jól felszerelt, tágasak a kennelek, minden kutyának van ólja, nem zsúfoltan élnek, mindenkinek neve van, a gondozók névről ismerik az állatkákat, kutyákat, cicákat, struccokat, emukat, mosómedvéket, szárnyasokat. De nem cserélnék velük. A munka , amit végeznek áldozatos és annyi kegyetlen történettel találkoznak, amit nem is tudom, hogy bírnak ki, el. De látszik rajtuk a segíteni akarás, szeretik amit csinálnak, szívvel-lélekkel teszik is.
Hasznos volt a tegnapi nap, segítettünk, még ha keveset is és talán pár óra erejéig néhány állatkának egy kicsivel több szép élményt csempésztünk az életébe. De akkor is nehéz teher volt ez lelkileg...
Tegnap este és ma is sokkal többet simogattam a macsekokat és a kutyákat itthon....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése