Megint lezárult egy hét, megy az idő. Jayden és Jacy is gazdihoz került, kezd üres lenni a ház. De mindig nagy öröm a beszámolókat olvasni, látni, tudni, hogy biztonságban vannak és legalább annyi örömöt okoznak a létükkel a gazdiknak, mint nekünk itthon. A "maradék" négy L és Jeremy, Jackpot azért elég aktív életet él továbbra is, nem tűnnek szomorúnak a tesók hiánya miatt, újabb és újabb dimenziókat fedeznek fel az elevenség kiteljesedése vonatkozásában:-)
Megjelent az "a macska" című lap legújabb száma is, benne a szokásos Gondoskodás-cikkemmel és a H-alom történetének legújabb epizódjával. Igaz, a képek feliratai nem mindig fedik a valóságot (nem az én alkotásom), de a történetek olvasása kapcsán felidéződnek az egy évvel korábbi történések, események, érzések.
Túlestem egy csapatépítő tréningen is, nem is volt rossz, bár fájó pont, hogy hétvégén van, mert hogy az embernek van magánélete is, amit inkább a családjával és barátaival töltene, de hát ez van. Mindenkinek le kellett rajzolnia, mi az ő ismertetőjele. Naná, hogy kék macsekot rajzoltam, mi mást!?:) Mert kék macsekok igenis léteznek, függetlenül attól, mit mond némely kedves topiktárs:-)
Jártunk Pamcsimamcsinál is, de erről már írtam.
Sőt, arra is rájöttem, hogy függetlenül attól akarom vagy sem, reagálok-e vagy sem, még mindig beszédtémát tudok adni néhány undorítóan beteg lelkű, hisztis és személyiségzavarral küzdő primitív gondolatvilágú embernek, de hát szívük joga. Egyrészt a szegénységi bizonyítványt saját maguk állítják ki, másrészt tudomásul kell venni, hogy ha valaki eltér a megszokottól, magyarul nem szürke, akkor bizony észreveszik. A népszerűségnek ára meg átka is van. De hát inkább legyen színes az ember, mint kisstílű. Bár ettől függetlenül az a mondás is igaz, hogy a barátaimtól ments meg uram engem, az ellenségeimmel magam is elbánok!:-)
Szóval jóban-rosszban bővelkedő volt a hét, s ráadásul alig láttam pár részt a sorozatból:)
1 megjegyzés:
Kedves Szuszmók:)
Igenis vannak kék macsekok, én már csak tudom, igaz, előszőr Tőled, de van szerencsém egy kékségen nekem is átszaltózni néha.
Örülök ennek a blognak, a topikon néha bizony csak a fotókat pörgetem át, meg bele-beleolvasgatok. Jól csinálod amit csinálsz, teljesen, ne törődj azokkal, akik a saját irígységüket fordítják ellened. Mindig lesznek ilyenek, hátha elfújja őket egyszer végre már a szél. Otthon maradóknak, és a kicsi gazdikhoz kerülteknek is sok-sok puszit küldünk. :)
Megjegyzés küldése