Tegnap megtettem. Elvittük ivartalanítani Indy-t. Azt már korábban leírtam, miért olyan mély és eltéphetetlen a kötődés közöttünk. Viszont a műtét mellett kellett döntenem, korábbi terveimmel ellentétben. Gyorsan kellett meghoznom a döntést, nehogy a szívem meggondolja a dolgot, a döntést, amit a józan eszem már régen meghozott. Szóval, Indy gyönyörű, kedves, aranyos cica, de nem fejlődött olyanná fzikailag, amiben reménykedtem, így viszont nem volt értelme Iris-szel összehoznom, ezen túlmenően eszméletlenül domináns kandúrrá kezdett fejlődni, így nem kockáztathattam meg, hogy a tenyésztés befejezése előtt kevés idővel kelljen azzal foglakozni, ami nem fordult még elő: kandúrok párharcával és jelöléssel. Olvasom, hallom, hogy panaszkodnak: jelölnek a kandúrok. Egyszer valaki azt mondta nekem: ha egy macska boldog, nem jelöl. Én ebben hiszek. Persze, lehet, hogy szerencsém van, nem tudom, de hinni ebben nagyon romantikus és fatalista is, az meg eléggé jellemző rám. Szóval Indy a rendelő asztalán sem hazudtolta meg önmagát: bújt a dokihoz és el kezdte mosdatni. megint megható pillanatok voltak: a megmentő és a megmentettje nagy találkozása. Annyi emelkedett pillanatban volt részem a cicáknak köszönhetően. Vagy csak túlságosan érzelgős vagyok? Vajon másnak is megadatnak ezek a percek, élmények? Odafigyelnek ezekre az apró ajándék-morzsákra mások is? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy nekem sokat jelentenek. Ahogyan az a két kép is boldoggá tett, amit minap láttam: kék unokám gazdájának (de sokat említhetnék közülük, hála az égnek) arca mindent elárult a macsekkal való viszonyáról. Volt ebben meghatottság, öröm, féltés, tiszetlet, büszkeség. Azt hiszem, ezért érdemes, ezért volt érdemes. Talán most éreztem meg úgy isten igazából ezt. Tudtam, tudtam, de most tényleg éreztem. Ha valaha megkérdezik még tőlem, miért kezdtem el tenyészteni, megmutatom majd ezeket a képeket a kérdést feltevőknek.
Hú, de elkalandoztam. Szóval Indy jól van már, semmi baj nem volt a műtétnél, sem utána, doki megtudta, hogy a másik nagy megmentettje BIS lett mindkét kiállítási napon is:-)Mert csodák vannak, csak hinnünk kell bennük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése