Egyszerű képlet

Túlságosan is szép minden. A munkahelyi múltheti hajtást is túléltem (most is van, de már rutinból és zsigerből játszom túlélésre), az unokákról is jó híreim vannak, képeke is érkeznek, Lion is növöget. Ilyenkor várom, hogy becsapjon a ménkű. De hátha mégsem.:-)

Többen kérdezik, hogy tényleg, hogy végleges-e a döntésem. Igen, végleges. Jövőre még egy-egy alom, ha összejön Iristől és Nyuszótól és kész, vége. Örökre. De erről már sokadszor, sokat írtam, nem részletezem többet és tovább. Nem vagyok szomorú a döntés miatt. a döntést vállalni kell, akár negatív, akár pozitív következményekkel is jár. Én, azt hiszem, ezúttal jól döntök majd.

Jön a tél, ez már evidencia: a három kinti mók folyton bent dekkol, sőt a két kutya is egyre inkább bekívánkozna a konyhába, ami azért nem mindig járható út, elvégre két belga juhászról van szó, hatalmas bundával. Cimi tökélyre fejlesztette a tej-kérést: leül a tányérka elé és néz. Meditálva. Ha nem reagálok,a kkor tovább ül és kissé morcosabban néz, majd jön az ártatlan tekintetű gazdiláblevevés egy kis hangtalan nyávogással, majd a kettes fokozat. Addigra azért már a tálkájában van a tej, ha mégsem, akkor csak kísérletjelleggel nincs:-)

Indy egyre rámenősebben szeretgombóc. imádom azt a macsekot! Tőle kedvesebb macsek talán Lion, de ő még picimaci.

Viszont azért tudatalatt aggódom: Andy mostanában kicsit sírt néha, de csak elvétve az almozás környékén. Biztos, ami biztos, megmutatom ma a dokinak (jön oltani ma), remélem, csak én látok rémeket...