Elmélkedések

Megint érdekes hétvégénk volt. Jasmine Jayce és Jacy unokáink először mutatkoztak be TICA-kiállításon. a tét nem volt különösebben nagy, hiszen mindkét unoka imádott kedvenc cicaként éli a macsekok szuper életét, s a gazdáiknak sincsenek mindent elsöprő és véresen komoly show-ambícióik, csak kaland és próba volt ez az egész, egyfajta játék. JJ hercegnő, aki nekem nagyon tetszik a bájos füstös képével és hercegnői tartásával együtt, néha hangot adott nemtetszésének, de nem volt vészes. Jacy hátán meg fát lehetett volna vágni, félelmetes, mennyire nagy melák az a macsek!:-) Egyébiránt szombaton Fajtagyőztes lett meg két döntőbe is visszahívták (egyszer második legszebb MC kölyökként a második legszebb kölyökmacsek lett a hosszúszőrűek közt), vasárnapra gyökeresen megváltozott a bírók véleménye és ízlése, ami persze teljesen természetes dolog, hiszen minden ring minden döntőjénél így kezdik a bírók: ma nekem ez volt a véleményem, ma nekem ez és ez a cica tetszett. Büszke vagyok rá, hogy az unokák jól bírták a strapát és hogy a gazdik a megfelelő hozzállással viseltettek, viseltetnek az egész cécó iránt:-)

Viszont érdekes meglepikkel is szolgált a show. emrég felhívott egy hölgy és a véleményemet kérte egy konkrét tenyészettel kapcsolatban. Mivel nem tartom etikusnak, hogy ismeretlenül és ráadásul telefonon keresztül elmondjam a nagyon is kiforrott véleményemet, így nem is tettem, csak elmondtam, hogy én hogyan adom a cicáimat, mikre kellene figyelnie. Hölgy, úgy tűnik, nem fogadta meg a tanácsot, mert megkeresett a kiállításon és engem okolt, hogy vett egy nagyon beteg cicát, gyakorlatilag inkorrekt feltételekkel, véresen a bolháktól, 10 hetesen. Végül szinte baráti hangulatban váltunk el, megkért, hogy látogassak el hozzájuk, aminek én szívesen teszek is eleget. Viszont mutatott egy érdekes dolgot: a macskája pedigréjén Jack képe volt rányomtatva, amiről azt állította a macska tenyésztője, hogy az a macska apját ábrázolja. Ez még kiegészült azzal, hogy mint később kiderült (az "egyesület" törzskönyvezetője elmondása szerint, akinek véleménye az, hogy ez teljesen fair és normális dolog, hogy csak úgy lenyúlnak egy képet egy honalpról és alkalmazzák a pedigréken), már négy éve van Jacko képe ezen klub pedigréin, illetve megtudtam a törzskönyvezető hölgytől, hogy Jack nem is az én macskám.

Nyilván ez is az én hibám: nemcsak, hogy van egy Jack cicám, de ráadásul még készült róla egy eléggé ismert kép is, amit persze bárki bármikor felhasználhat és nyilván nekem el kell ezt fogadnom, sőt, bele kell törődnöm, hogy Jack nem is az enyém. No comment.

Aztán megint rácsodálkoztam arra, hogy ha valakit elvakít a show feeling és kitörnek emberi gyarlóságai, képes arról is megfeledkezni, hogy a macska a fontosabb, nem a talmi siker. Meg arra is, hogy ami egyik esetben teljesen természetes, ha saját macskánkról van szó, a másik esetében azonnal felróandó bűnné lényegül át. Ismerős és általam is átélt élményről van szó, nem tagadom, de azt hiszem, képesnek kell lennie egy felnőtt embernek arra, hogy szembenézzen a realitással és meghúzza azt a vonalat, ameddig az ambíciók még egészséges mederben maradnak.

Viszont ezek a kellemetlenségek eltörpülnek amellett, hogy Lootah küzd az életéért. Mert egyetlen kiállítás, egyetlen serleg vagy rozetta és semmiféle gonosz megjegyzés, emberi pofátlanság sem ér annyi figyelmet, mint az élet, Lootah élete.