Nem szerettem volna még ma megírni, de ha már így alakult, akkor miért ne? 2006. december 08-án abbahagytuk a tenyésztést. Ivartalanítottuk Juppit, Nyuszót és Irist is, a tenyészetünk utolsó fullos tenyészmacsekjait. A döntést hossza meditálás előzte meg. Az okok nagyon egyszerűek (bár nem hiszem, hogy ezt bárkinek magyaráznom kellene): sem anyagilag, sem fizikailag, sem lelkileg nem bírtam már tovább. Szép volt, jó volt, ennyi elég volt.
A macsekok természetesen velünk együtt élnek továbbra is, tőlük semmi pénzért nem válnék meg, de soha többé nem lesznek kölykeink. Belefáradtam. Az emberek rosszindulatú ostobaságába, a csámcsogásokba, az aggódásba, hogy jó helyre kerülnek-e a kicsik, a féltésbe, nehogy valami baj történjen velük annak ellenére, hogy azt hiszem, mindent megtettem értük, ami emberileg és felelős tenyésztőileg lehetséges volt. Nem tudtam már tovább csinálni.
Örök élményeket köszönhetek a cicáimnak. Soha el nem múlóan megélt élményeket, utazásokat, találkozásokat, barátságokat, csalódásokat, sikereket és kudarcokat, hiszen az éremnek mindig két oldala van.
Egyetlen pillanatot sem bántam meg. Egyetlenegyet sem. Mert ezek az élmények csak gazdagították a lelkemet. Mindegyik. Van, amelyik tanulságként szolgált, mások talán előrevittek, megint mások csak emocionálisan jelentettek sokat.
Akárhogyan is volt: köszönöm a macskáimnak, hogy voltak és hogy vannak.
2 megjegyzés:
Szervusz Szuszmók!
Megértem a döntéseteket, de nagyon sajnálom!
Kedves Szuszmók! Mint nagy Maine Coon rajongó és 2 gyönyörűség tulajdonosa folymatosan nyomon követtem honlapotokon a szívtiprókkal kapcsolatos történéseket. Én is nagyon sajnálom, hogy befejezitek! Az életben sok örömet és boldogságot kívánok Neketek és a cicáknak egyaránt!
Megjegyzés küldése