Hétközepi pesszimizmus

Hát, tulképpen nem kéne, hogy olyat olvasgassak szerte a neten, amit nem kéne és tudom, hogy felmegy bennem a pumpa, meg szerintem mindenkinek, akiben van némi tisztesség meg aki csak egy szemernyire is komolyan gondolja a felelősséget az állatkákkal (konkrétan a macsekokkal) szemben. De hát olvasgatok mindenféle fórumot, topikokat, még egy ilyen hülye napon is, mikor vidéki szolgálati út után két értekezlet is várt rám, tele vagyok melóval. S elgondolkodom, hogy mennyire ostoba és naív voltam, vagyok és leszek, mikor azt hiszem, meg lehet váltani a világot, lehet gondolatokat és mentalitást formálni, gazdikét és tenyésztőkét. A világ nem akarja, hogy megváltsák.

Oltások után

Tegnap megtörtént a nagy oltás első felvonása. Hét óra magasában szépen behívtam a három kinti mókot, lévén, hogy addig tart a doki rendelési ideje, de persze naívság azt hinni, hogy akkor már el tud szabadulni bentről. Persze, fő az optimizmus meg éppen akkor volt olyan alkalom, hogy mindhárom feketeséget be tudjam cserkészni. Vártunk. Egy darabig. Fél tíz után felhívtam a dokit, hátha egy lónál, tehénnél, császáros kutyánál van éppen, de nem. Bevallotta teljesen őszintén, hogy elfelejtte, mert nem írta be a számítógépbe, s mivel elég zsúfolt napjai vannak neki is, kiment a fejéből. Nem tudtam haragudni rá, azonnal felöltözött s már robogott is hozzánk.

Kinti mókokkal kezdünk, nagyon örültek, hogy sorra kerültek. Keményen kell őket fogni, hogy stabilak legyenek az oltáshoz, a Maine Coonokkal sokkal könnyebb dolgom van mindig. Aztán szépen végigoltódott mindenki, akinek kellett, Milton meg be akart jönni, teljesen meg volt sértődve, hogy ő nem kerül sorra. Úgy kellett kitessékelni az ablaknál, mert szent meggyőződése volt, hogy neki is ügye van a dokival, akit egyébként imád: leül elé mindig és várja, hogy őt is beoltsák vagy kezeljék vagy bármi, de legalább simit kapjon.

Fél tizenegy magasában már meg is voltunk, túlestünk egy (kedvezményes) anyagi csődön, de hát ez van, aki ennyi állatkával osztja meg életét.

Gyorsan nyugovóra tértem, mert ma várt egy előadás, ami oly mértékben jól sikerült, hogy még én is büszke vagyok magamra, ami elég nagy szó.

Oltások előtt

Jó kis hétnek ígérkezik ez a mai is. Hétközepe csupa vidéki elfoglaltság munkailag, rendezvény rendezvény hátán, aztán meg a debreceni tipoktali!:-) De hát úgy szép az élet, ha zajlik!

Macsekilag ma várható egy nagy oltás-adag: mintegy 10 macsek kapja meg a kombinált meg a leukózis elleni oltását. Anyagi csőd, de hát ez van. A kihívás inkább az, hogy lehet bent tartani a doki érkezéséig a három kinti mókot, akikre vár egy-egy szimpatikus kombinált oltás. Mert, hogy az egy dolog, hogy a doki igyekszik kijöni hozzánk a rendelés után (ha csak nem jön közbe pár sürgős ló-eset), de a rendelés hétkor fejeződik be, hivatalosan, de ez csak nagyon ritkán jelenti a véget a számára. Volt már, mikor este fél 11 magasában ért hozzánk.....Szóval addig bent taratani a kinti hármakat - no, az nem semmi!:-)

A dolgot még az is nehezíti, hogy Pearly-re is vár egy oltás, tehát szépen le kell hozni a dolgozóból a hordozóban, amit az tesz kissé akadályversenyszerűvé, hogya királylány gondolatolvasó: azonnal tudja, hogy azért megyek fel, hogy betegyem a szállítóba, s olyankor ő szépen elbújik valami olyan helyre, ahonnan csak lakberendezés árán lehet előszedni. Lent meg persze vár a doki.

10 macsekkal azonban mégsem állíthatunk be a rendelőbe, be sem férnének a szálíltók a kocsiba. Így marad az otthoni megoldás, némi izgalommal.

Lootah

Lootah emlékére

Kis vörös cica, egyéves most lennél,
nagyon sokat adtál, mielőtt elmentél.
Igazság nincs...


Pár hónap volt élted, mégis annyi
szépetkaptak tőled sokan. Teljes cicaélet...
Emléked kincs.


Csepp rózsaszín párduc, hogy akartál élni,
betegség, gyógyulás, hálatánc és hinni,
hogy van remény.


Egy verseny, hol győztél, majd gazdira leltél,
S egy verseny az életért, mit most nem te nyertél.
Szívünkben
örökké élsz...


(Bűvössárkány verse)

L-nap

Ma lett egy éves az L-alom:) Lifelong Love és Lolita Szlovéniában éldegélnek boldogan (nemsokára meg is látogatjuk őket, legalábbis nagyon remélem, sikerül:-), Lily-white Lion (alias Théo) pedig az ország keleti felében éldegél, meglehetős egyetértésben a gazdival. Amikor ünneplem, ünnepeljük őket, óhattalanul eszembe jut a negyedik kicsi L, Lootah, akinek kegyetlenül kevés idő szabatott és adatott meg ezen a világon, de aki mindig ott él és él is majd mindig a szívünkben. Furcsa ez, hogy az élők mellett egy ma már a szivárványhídon túl játszadozó kicsi mókról bezsélünk, de emléke mindig velünk lesz majd.

Végigolvastam itt a blogban, hogyan zajlott a születésük. Ez sem volt szokványos, ahogy általában semmi sem volt az nálunk a macskázás terén. Jó volt felidézni a születés körüli pillanatokat, eseményeket, izgalmakat és a megkönnyebült megnyugvást.

S most gondolok bele igazán: ők voltak az utolsó almunk.

Isten éltessen titeket, L-csapat!:-))

És megint itt:-))

Jóóó régen nem írtam blogot. Pedig sok minden történt. Csak hát az embernek nem mindig van ideje, energiája, kedve, lehetősége. Szipa szájproblémája talán megoldódni látszik. Sokáig agyalogtunk, próbálkoztunk a dokival, végül az interferon kúra mellett döntöttünk, ami nem olcsó mulatság, sőt!De hát, ha szükség van, akkor nincs kérdés, tesszük, amit tennünk kell. Bevallom, volt olyan pillanat az egész Szipa- betegség latt, amikor megfordult a fejemben, hogy el kell altatni őt, de aztán gyorsan kivertem a fejemből, hiszen semmi baja, minden lelete negatív, remek a közérzete. Szóval lebeszélődtem, s most már nagyon jó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Pár nap múlva kontroll, remélem, a doki is osztja a jó érzéseimet:-) Ezúton köszönöm meg mindenkinek a lelki támogatást, lélek.-erősítést meg a bubbancsokat!:))

Aztán meg voltunk Jérémy-nézőban Franciaországban. Jérémy nagyon szépséges macsek, aki azért elég bizalmatlan volt velünk, de akit azért, ennek ellenére párszor jól meggyömöszöltem:) A kint töltött egy hétről csak és kizárólag superlativus-okban tudnék írni, nem is keveset, így inkább csak annyit: életem egyik legjobb nyaralása volt:) S persze ez is a macsekoknak köszönhető meg a véletleneknek. De azért majd még hallotok az eseméynről!:)) De ez még titok.

Topiktalik továbbra is zajlanak, jó kis csapat gyűlt össze az indexen, de erről már sokszor és sokat írtam, s fogok is még.

Most egyenlőre ennyi, de remélem, újra folyamaotsan tudom majd írni a blogot, ha már belevágtam:-)