Húúúú, de régen írtam. De most megpróbálom pótolni. Szóval, Jeremy elutazott Grasse.ba, de előtte még eltöltött egy kellames hetet Hévízen, mintegy aklimatizálódva. Nagyon tartottam az utazásától, nem azért, mert repülővel ment (több unokám ment már azzal), hanem mert Hévízről először el kellett jutnia Pozsonyba, onnan indult a gép, aztán mert nem a gazdijai meleltt utazott, hanem egy spéci helyen a fedélzeten, majd jött még egy pár perces út Nizzától Grasse-ig. Szóval egész nap utazott szegénykém 09-én, de már kiheverte. Várom róla a képeket, s bízom benne, hogy szépen fejlődik majd, jól érzi magát.
Előtte viszont FAMKAT-kiállításon is jártunk a négy L-kicsivel meg JJ-vel és Jacy-vel. Érdekes élményeket hozott a hétvége. Kezdődött azzal, hogy pénteken este Jacy minden különösebb probléma nélkül visszafogadódott a Heartbreaker-klánba: puszilgatták, szeretgették a nagyok, JC meg nem igazán illetődött meg, mintha el sem ment volna tőlünk. Aztán jött a show és legnagyobb meglepetésemre no, jó, ez nem igaz, mert titkon azért reménykedtem benne, sőt!) Lootah mindkét nap a legszebb félhosszúszőrű kölyök lett a 3-6 hónaposak között. JC meg JJ megkapta Zuperman különdíját, aki hamarosan mély benyomást gyakrolhat a többi macsekomra is:-) Jó érzés volt megint refrektorfényben állni, de azért már régóta tudom, ez nem minden: semmelyik serleg, cím, rozetta, hírnév nem ér annyit, mint egy-egy kiegyensúlyozott és egészséges macsek. Így a vége felé az ember levonja a következtetéseket és tanulságokat, de együtt örül - teljesen jogosan - a gazdikkal:)
Most hétvégén, szombaton - fájdalmas búcsú Lifelong Love-tól és Lolita-tól. Nem is fájdalmas, hazudnék, ha ezt mondanám. Lootah 08-i elbúcsúztatásakor nem tudtam visszatartani a könnyeimet (ahogyan az In Memoriam Vacak emlékdíj átadásakor sem), hiszen bár tudom, nagyon jó dolga van, de nagyon-nagyon hozzám nőtt az a kicsi macska. Szóval Lolita és Love távozása nem viselt meg annyira, bár ugyanúgy imádom őket. Ezt csak az érti, aki átélt már olyat, mint amit mi Lootah-val.
Lion miatt azonban aggódom: nem fejlődik, bár jó az étvágya, nem hízik. Játszik, eszik, bújik, de nem hízik sajnos. Lehet, hogy ugyanezt fogjuk eljátszani vele, mint JJ-vel, aki későn kezdett nőni (mert sokáig szopott), viszont csodaszépséges mókká serdült? Remélem, Lion esetében is így lesz. Egyenlőre szépen marad itthon, velünk, aztán majd meglátjuk.
1 megjegyzés:
Megértem Lootah-val kapcsolatos érzéseidet és tudom,hogy a szívedhez nőtt és nagyon nehéz volt a búcsú tőle.
Hálás vagyok Nektek,hogy mindent megtetettek Xxl-el azért,hogy életbe maradjon.
Fantasztikus természetű cica,annyira kedves,hogy ezt már talán fokozni sem lehet.Nagyon köszönöm,hogy engem ért az a megtiszteletés,hogy a gazdija lehetek.
Minden erőmmel és igyekezetemmel azon leszek,hogy gondtalan szép élete legyen.Megérdemli.
De én is nagyon kötődöm hozzá,Te tudod miért?Ez egy örök kapocs lett köztünk :-))
Megjegyzés küldése