Lehet, hogy öregszem, de nosztalgiáztam tegnap este. Sokszor megkérdezték már tőlem, hogy melyik cicámat szeretem a legjobban. a helyes válasz nyilván az lenne, mindegyiket egyformán. De be kell valljam, hogy ez csak részben igaz ilyen feketén-fehéren. Mindegyik cicámat imádom, bármit megtennék értük habozás nélkül, de van három olyan cica, akik kicsivel többet jelentenek nekem érzelmi (és már történelmi) szempontból.
Az első ilyen cica Szuszmók, a nagy kékség. Rajta, általa érett szerelemmé a show feeling-életérzés, elnézve minden kezdeti és későbbi bukdácsolásomat ő volt az, aki megalapozta hogy ennyi éven át hűséges és kitartó hódolója voltam és leszek is a Maine Coonoknak. Sokat változott az évek során, hála az égnek előnyére, együtt tanultunk sok mindent egymásról és a macskás világról. szeretem az egyéniségét, az önálló és megalkuvást nem ismerő személyiségét. sokat tanultam és tanulok tőle még most is.
A másik Jack, akivel a sikerek csúcsát ismerhettem meg. Ott állni a színpadon és érezni, hogy a lábai és szépsége előtt hever töbszáz ember. Érezni a győzelem ízét, s tudni, hogy ő is érzi és szereti ezt. Mert ha nem így lett volna, akkor soha nem vittem volna kiállításra, hiszen egyetlen rozetta vagy serleg sem éri meg, hogy egy macska szenvedjen érte. Ismertük, ismerjük egymás rezdüléseit is, tudta, mindig tudta a kiállításokon, az önálló élő tv-műsorunkban, a tévé-szepeléseinkkor, hogy mit várok tőle és hogyan. És megtette, segített nekem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ő az enyém lehet.
A harmadik ilyen cica Indy, akinek történetét már olvashatta minden kedves blogolvasó, aki megtisztelt azzal, hogy idelátogatott. A macska, akinek feltétel nélküli szeretet minden egyes nap könnyekig hat...most sem tudok sírás nélkül írni róla és az iránta táplált érzéseimről. Nagyon szeretem.
Még egyszer hangsúlyozom, minden egyes macskámat és kutyámat, aki nyomot hagyott az évek hosszú során az életemben, imádom, deők hárman nagyon speciális ehylet foglalnak el a szívemben.
2 megjegyzés:
Csodálatos, ahogy írsz róluk...:)) Biztos vagyok benne, hogy lelki gazdagságod egy részét is általuk nyerted. S ez nagyon jó.
Kedves Andrea!
Mi nemrég döntöttük el, hogy szegény Safika cicánk méltó utódja egy Maine Coon lenne. Az interneten utánajártam a fajtának, és nagyon sok helyen találkoztam a nevetekkel és cicáitokkal, főleg szuperlatívuszokban, így úgy döntöttünk, Tőletek szeretnénk cicát... illetve szerettünk volna. Nagyon sajnálom, hogy abbahagytátok a tenyésztést, de megértem. Igazán kíváló munkát végeztetek és nagyon szimpatikus, ahogy az állataidról beszélsz. Remélem, hamar elfelejted az intrikákat és gonoszkodásokat, én meg keresek tovább, hátha találok még egy ennyire szimpatikus családot, mint Ti. Üdv: Emese
Megjegyzés küldése