Hinni kell, ó, hidd hát el!:)

Már nem kérdezem, miért, megint miért, hanem csak úgy simán bízom és reménykedem. Amikor úgy döntöttem, nagyon záros határidőn belül abbahagyom a tenyésztést, nem csak és kizárólag azért döntöttem emellett, mert anyagilag egyre kevésbé bírjuk a terheket, hanem mert lelkileg egyre jobban megviselnek az elő-előforduló élet-halálküzdelmek és a tudat, hogy bármilyen sokat is teszünk a cicáinkért, sohasem lehetünk teljes biztonságban a sorsuk vonatkozásában. Ilyenkor midnig eszembejut egy James Bond-film címe: A világ nem elég. Ahogy a lehetetlen lehetségessé formálása sem, néha.

Szerdán hajnalban Lootah el kezdett hányni, majd úgy leromlott gyakorlatilag az állapota, hogy ha 10 perc késedelemmel kerül dokihoz, ma már nincs. Előjelei gyakorlatilg nem voltak - rohangászott, futott, szaladt, egy apró hasmenése volt, amit annak is be lehetett tudni, hogy már eszegetett konzervet és az átállás okozhatta ezt. Még kedd este is robogott és kajált! Szerda hajnali fél ötkor pedig azt hitem, nem éri meg a reggelt....A doki inkubátorba tette, infúziót kapott és kb. 10 %-ra becsülte a túlélési esélyeit. Ami nem volt sok. Becsülöm benne, hogy nem ködösít. Ha baj van, megmondja, de ugyanakkor a lehetetlent is megteszi.

Szerda este hazahozhattuk Lootah-t. Élt. Vizespalackokkal melegítettük éjjel, hajnalban, óránként keltem fel hozzá, tudtuk, ha ezt az éjszakát túléli, akkor talán meglesz a 10 % esély.Talán....

A topikdrukk...Igen, a topidrukk erejébe vetett hit, ami lehet, hogy utolsó szalmaszál volt, de hatott. Tegnap kicsit jobban volt már és este már szopizott és mosakodott!!!!!! Az esélyek még mindig 25-30 %-osak, de a kicsi ereje, élni akarása hihetetlen! Mosakodott, evett, ivott, és produkált egy rendes végterméket is az inkubátorban és ma hajnalban kicsit játszott is velem!:) Éjjel a tesóihoz bújt és üldözte az anyját, Irist kajailag.

Csoda...Mert csodák vannak...És a pohár sem félig üres, hanem félig teli van:-)