A MACSKÁNAK.....

Hét év. Szinte hihetetlen, hogy ennyi. Sablonos lenne azt mondani, hogy rohan az idő, de tényleg. Hogy mit jelent ez a hét év és mit jelent nekem ő? Akinek a szívében még nem lakott állatka és nem foglalt el a lelkében speciális szegletet, nem értheti ezt meg sohasem. sokat köszönhetek első két macskánknak, Szipának és Szuszmóknak, sokat első tenyészmacsekunknak, Manócskának is. Nem akarok hálátlan lenni velük szemben, de vele kicsit másabb a viszonyunk. Egyszer régen, még a Heartbreaker Maine Coon Tenyészet létezésének érájában azt írtam a honlapon az oldalán: szerelmes vagyok ebbe a macskába. Ez így volt akkor is, s most is.

Neki köszönhetem azt, amiről kezdő tenyésztő és kiállításozó csak álmodhat: megtapasztalni, milyen érzés, mikor az ember ott áll a színpadon és érzi többszáz ember csodálatát egy macska iránt, aki élvezi a figyelmet, a kamerák kereszttüzét és a rajongást. Csak állni és nem találni a szavakat a büszkeségtől és a hálától A MACSKA iránt. Fürdőzni a sikerben és érezni az irígységgel vegyes elsimerést.

Mindig mellettem állt, ahogy én mellette. Éreztük egymás minden rezdülését, tudta, mikor kell és merre fordulnia, hogyan kell megmutatnia szépségét, mikor kell még büszkébben tartania számomra emberi érzéseket is sugárzó fejét.

Elért mindent, amit macska elérhet. Az első Maine Coon volt Magyarországon, aki elérte a TICA Supreme Grand Champion címét, kétszeres Régiógyőztes lett, számtalan Fajtagyőzelem, Best in Show és Best General serleg tulajdonosa. A csúcson hagytuk abba a kiállításozást vele. Úgy gondolom, joga van ahhoz, hogy kipihenje azt a rengeteg kiállítást , utazást és médiaszereplést, amiben része volt és nekem is általa.

Nem tudom szavakba önteni, mit érzek, mikor ránézek: nyitott tekintete mindig meghat és megnyugtat. Szerelmes vagyok ebbe a macskába......

SGC RW RW Tuscaloosa's Hijacker of Heartbreaker, azaz Jack - isten éltessen hetedik születésnapodon ! Köszönök neked mindent.

Gondolatok dúrban....

Engedélyhez, alkalmassági vizsgához kötném az állattartást. A gondolat nem újkeletű, de szerintem sokat segítene az állatok helyzetén.

Kicsi állatka beteg, nem eszik, gyenge, talán ki is van száradva, szenved, gubbaszt hetek óta. "Gazdi" nem viszi orvoshoz és várja a csodát.... Ehhez még asszisztenciát is kap....

Vannak szerencsés állatkák. És vannak olyanok, akik sorsa nem a megfelelő kezekbe került.... Néha igazságtalan a sors.....

Még mindig optimistán:-)

A macsektenyésztés abbahagyása óriási kreatív energiákat szabadított fel bennem.:-) Az üvegmatricázás rejtelmei után (köszi, Dash, a beavatást) egy testhezállóbb kreatív formát találtam, melyért külön köszönet Ritácskának: a cserépfestést, megspékelve découpage-technikával. A kinti mókok nagy érdeklődésssel nézik a nyakig festékes és szalvétába burkolózó kisgazdit, sőt tegnap Cimi éppen akkor ugrott az ölembe egy laza mozdulattal, mikor nagy áhítattal vagdostam egy virágmintát a körömollóval. mondanom sem kell, mennyire örültem az érdeklődőnek. :-) De hát a tudásszomjat értékelni kell! Majd jól megdécoupage-olom a kintieket is!:) Nem mondom, hogy nagy művész vagyok/leszek a kreatív hobbik terén, de valami ritka jó érzés alkotni és gyönyörködni az alkotásban, még ha az messze is áll a tökéletességtől.

Szipuka nyelve viszont nem lógott, sem tegnap, sem ma, úgyhogy kezdem rózsaszínben látni megint a problémát és az is lehet, hogy a mellénye a vízivástól, bocsánat jacuzzisástól lesz csatakos. Bízom benne....

Topik: öt év valóban sok idő. Öt év jóban-rosszban. Konfliktusokkal és örömökben együttosztozással. Topikbabákkal és topikszerelemmel (nagyon-nagyon jóóóóó érzés, hogy két ember a topiknak köszönhetően talán örök életre egymásra talált!:-). Kirándulásokkal és vörösboros marhalábszárpörkölttel. Mindig meghatódom, amikor valaki, akit akár évekkel ezeleőtt nem láttunk a topikon, de úgy érzi, élete egy-egy fordulópontjánál jönnie kell és beszámolnia. Büszkeség és meghatott öröm tölt el mindig ilyenkor.

Ha az ember csinál valamit, csinálja szívvel és lélekkek, azzal az eufórikus maximalizmussal, ami jó és ösztönző és akkor is alkotó és termékeny, ha sok hiba árán alakul ki az eredmény, ha hosszú a tanulási folyamat.

Ezt, vagy valami hasonlór éreztem a macskatenyésztés kapcsán, avgy a cserépfestésnél is, de ezt érzem a topik kapcsán is.

Már emgint elkapott a hév és a lendület....De hát tavasz van, gyönyörű:-))))

Tavaszi gondolatok

Azt hittem, egyszer s mindenkorra rendeződnek a cica szájproblémák. De nem. Nemrég vettük észre, bár már folyamatosan nagyon rossz érzésünk volt és felettébb gyanus volt a dolog, hogy Szipukának sokszor van megint kint a nyelve és olyan, mintha megint nyálzana, csatakos a mellénye. Nemrégen szedte ki a doki a szájából az odanemvaló "izéket": sarjadékokat, melyek elvileg nem rosszindulatúak a szövettan szerint. Nagyon félek, hogy megint műteni kell. Félelmetesen gyorsan nőttek, láttam, amiket kiszedett a doki. És ez aggaszt, nagyon aggaszt. A szemén is látni, hogy baj van, de remélem, nem lesznek igazak a megérzéseim. Május elején indulunk Franciaországba, nem szeretném úgy itthagyni a cicákat, hogy gond van velük. A szüleim biztosan észreveszik, ha angy vonalakban nem működnek jól a mókok és elviszik őket a dokinkhoz, de sokkal nyugodtabb lennék, ha mindent rendben hagyhatnék rájuk.

Az óraátállítás meg a tavasz úgy tűnik, meditatív gondolatokat ébresztett bennem nemcsak a macskázás kapcsán, hanem szombaton ötödik életévét betöltő és ezzel nagycsoportos korba lépő internetes (indexes) topikom kapcsán. Bár még nincs itt az ideje, de azért pár előgondolatot megérdemel. Amikor megnyitottam, votlak kétségeim és fenntartásim, életképes lesz-e, működik-e, csatlakoznak-e majd hozzá. Minden topikgazda számára fontos kérdések ezek, főleg, ha komolyan is veszi, amit csinál. A sors akarata, a véletlen (bár, azok nincsenek) kapcsán bebizonyosodott: életképes. Nagyon is az. Még akkor is, ha nem mindig kerek, ha vannak nézeteltérések (senki sem tagadhatja meg önmagát, én meg pláne nem tudom), viták, de megvan benne az az erő, hogy aki tud és akar a részese lenni - az nem menekülhet a varázsa elől:-)

Hogy mi a legfontosabb kohéziós erő? Sokat gondolkodtam rajta. Sokféle válasz lehetősége is felmerülhet, s persze mindegyik verzióban a kulcsszó a macska, de talán valamivel még több. Lehet másolni, imitálni, egy az egyben átvenni (lenyúlni) a már kialakult tipokhagyományokat, szóhasználatokat, módszereket - de egyet nem lehet megtenni sohasem, még izzadtságszagúan akarva sem: az eredeti egyediségét. Azt a folyamatot, ahogy ezek a hagyományok kialakultak. az utat, amit a topiktagok bejártak és ahogyan felépítették a közösséget. És építik most is és bízom benne, teszik is még egy darabig. Az a közösség életképes, melynek vannak hagyományai és van saját maga által megszenvedett és épített múltja, történelme. Hiszem, hogy kreatáltunk valamit, együtt, ami túlmutat sok más internetadta lehetőségen.

Indy élre tör?:-.)

Gondoltam, írok megint. Mit ad Isten, még bonyolultabb volt bejelentkezni, mint délután. Azért remélem, megkönyörül rajtam a "blogom":-))

Ma reggel érdekes eseméynek történtek a házunk táján. Adva van jó pár ivaretalanított mók, akik között Szipa a főnök, márcsak termeténél és koránál, no meg természeténél fogva is. S van Indy cica, a kivételezett. no nem Xxel kivételezettje, mert ő nem kényezteti el egyik macsekot sem, hanem evidens módon az enyém, a fő szigorúkövetkezetességé:-)) Szóval fejemnél aludt andy. Indy jött és kitúrta. Andy behódolt, elment. Indy el. Jött Szuszmók. Indy érkezett, Szuszmók el. Indy is. Aztán még érkezett Elisha és Flamy is, Indy mindig eljátszotta ezt az őrzés-védelmet. Lehet, hogy főnöki ambíciói vannak? Ahhoz képest, hogy akár Andy vagy akár Szipuka súlyának a felét birtokolja, meg ő a legifjabb a csapatban, szóval ehhez képest igencsak erőteljes törekvései vannak őkelmének. Kíváncsi vagyok, meddig hagyják majd a nagyok:-))

Jacko meg felemelt farokkal rohangál a házban, mintha a ranglista élén dekkolna valahol, pedig korántsincs így - másik sorstársával együtt, Juppival, valahol a lista alján tanyáznak, ami semmit sem jelent, mert imádom a macsekokat akár első, akár utolsó helyen álldogálnak a virtuális rangsor vonatkozásában.

Elisha pudlicoonom meg rendületlenül dagaszt Admiral cicán, aki olyan jámborsággal tűri, hogy irígylésreméltó a türelme!:-) Azért fordítva nem biztos, hogy Elisha díjazná a dolgot, de így nagyon jól működik:-)

Tavasz van:-)

No, átküzdöttem magam a blogolás különféle rejtelmein, új struktúrákon, fel- meg leiratkozásokon, jelszóváltásokon és így tovább, most újra itt. Különösebben nem sok mesélnivalóm akad. Éldegélünk viszonylagos nyugalomban, cicák, azt hiszem, boldogok, s ez nagyon fontos dolog!:-)

Sokszor keresnek még telefonon, hogy lenne- meg mikor eladó kölyök, de ezek már csak rossz beidegződések, vagy egy éppen fellelt szórólap vagy újsághirdetés hozadéka. Tulajdonképpen élvezem ezt a fajta nyugalmat. Nincs görcsölés, hogy jaj istenem, találok-e megfelelő gazdit az új kicsiknek, s utána milyen lesz a sorsuk. Akik unokagazdik, velük egy-két kivételtől eltekintve azt hiszem, meg lehetek elégedve és az unokák is, ami sokkal fontosabb, mint az én elégedettségi szintem.

Unokákról, tisztelet a kivételnek, napi-heti-havi szinten vannak híreim, bár a szerződés mindenkit kötelezne, de hát egy idő után ezek a dolgok kissé elsikkadnak, ha baj van, akkor viszont mindig előtérbe kerülnek, amin nem is csodálkozom - ilyen az élet. S akkor misem természetesebb, minthogy tenyésztő pattan és segít, teljesen mindegy, hogy az neki jó vagy rossz vagy megzavarja-e az életét vagy sem, de segít. Amivel nincs is semmi gond csak fordítva is elvárná ezt az ember: némi híradás az unokákról, valamiféle rendszeresebb tájékoztatás vagy ehhez hasonló.

A múltkor egy, első alomból származó unoka-gazdim hívott fel és elmondta, családja nem lévén, az én számomat adta meg a kollégáknak és az ügyvédjének, ha vele bármi történne, a cica érdekében engem értesítsenek mindenképpen. Meghatott nagyon. Jólesett, és könnyekig meghatott.

Furcsa az élet. Míg tenyésztettem, az volt a baj a környező mikrovilágnak és egyes embereknek. Mikor meg abbahagytam, az a baja. Nehezen dolgozzák fel egyesek, hogy már nem kívánok sem kiállításra járni, sem tenyésztésbe fogni, s ha lehet, mereven elzárkózom a macskatenyésztés és -kiállítás világától, bár nyilván a véleményemet jelenségekről , ahogy eddig is, ezután is el kívánom mondani, ahol csak lehet, de csak mint magánember. Abban a pillanatban azonban, ha mégsem ezt tenném, akkor az lenne a probléma. Egy szürke pont vagyok csak, ennél nem kívánok több lenni, csillogjon más annak minden ódiumával.

Mint mondtam: a macsekok remekül vannak, nem törődnek az emberek hülyeségeivel, örülnek, döfölnek, simire vágynak és bújnak, s ez többet, sokkal többet ér, mint ál-barátok motyogásai vagy éppen magukat kiélni seholsem tudók homályoskodásai.

S ami életben tart, többek között: alig egy hónap és irány Jérémy-néző Nizza magasában!:-))))

Még élünk:-)

Az idejét nem tudom, mikor írtam ide...Pontosabban tudom, csak meg kell néznem az előző bejegyzést... A tenyésztés abbahagyása után is van élet, ez december 08-óta teljesen evidens, még akkor is, ha effelőpl szemernyi kétségeim sem voltak. Nap, mint nap egyre biztosabb vagyok benne, hogy ezt a periódust le kellett zárni az életemben. Nem a macsekok miatt evidens módon.

Az élet nem áll meg: a munkahelyemen hóhegyek, bár szeretem csinálni, de néha elborítanak a hullámok (enyhe képzavarral élve persze), a macsekok is adnak némi fejtörést. Évente vittük és visszük a mók-csapatot ellenőrzésre a dokihoz elsősorban fogkő és fogproblémák megelőzése érdekében. A februári csekkolás során Szipuka, Szuszmók, Jack és Pearly esetében érdekes dolgok merültek fel. Kezdődött azzal, hogy Szipa szájában, a nyelv alatt több, csúcsos daganatszerűt találtak, amiről a szövettan megállapította, hogy nem rosszindulatú daganat, ennek ellenére szépen növögettek és igen súlyos gondot okoztak Szipuka szájában: fekélyeket pld. Természetesen megkapta és kapja a folyamatos injekciós kezelést, de a doki kénytelen volt eltávolítani a "daganatokat", amik rövid idő alatt eléggé megnőttek. Szuszmók, Pearly és Jack esetében is hasonlóan rejtélyes, bár a macsekok háromnegyedét érintő betegség áll fenn: osteoclastok okozta resorbciós syndroma, ami tulképpen nagyon csúnya betegség - a fogak felszívódását jelenti. Akár előzmény nélkül, észrevétlenül, az okok egyenlőre ismeretlenek az állatorvostudomány számára.

Ilyenkor gondolkodom el azon: mi van azokkal az állatokkal, akiket sohasem visznek el orvoshoz, akiket soha nem gondoznak, nem ellenőriztetnek. Mi van azokkal, akik csak úgy élnek bele a világba vagy éppen egy nem túl felelős gazdi otthonában?

Szóval sokkolt kicsit ez a fogmizéria, hiszen évente látta őket orvos ebből a szempontból és mégis.... A doki megnyugtatott, hogy tenni nem nagyon lehetett volna ennél többet semmit, de azért nagyon rossz érzés....

Amúgy jól van a csapat, bújnak, döfölnek, puszit osztogatnak, szóval nem tagadják meg magukat!:-) Éldegélünk tehát, noha az anyagi csőd szélén a teljes csapat orvosi kontrollja és a kezelések miatt, de hát a macsekokért mindent!:-)