Azt hittem, egyszer s mindenkorra rendeződnek a cica szájproblémák. De nem. Nemrég vettük észre, bár már folyamatosan nagyon rossz érzésünk volt és felettébb gyanus volt a dolog, hogy Szipukának sokszor van megint kint a nyelve és olyan, mintha megint nyálzana, csatakos a mellénye. Nemrégen szedte ki a doki a szájából az odanemvaló "izéket": sarjadékokat, melyek elvileg nem rosszindulatúak a szövettan szerint. Nagyon félek, hogy megint műteni kell. Félelmetesen gyorsan nőttek, láttam, amiket kiszedett a doki. És ez aggaszt, nagyon aggaszt. A szemén is látni, hogy baj van, de remélem, nem lesznek igazak a megérzéseim. Május elején indulunk Franciaországba, nem szeretném úgy itthagyni a cicákat, hogy gond van velük. A szüleim biztosan észreveszik, ha angy vonalakban nem működnek jól a mókok és elviszik őket a dokinkhoz, de sokkal nyugodtabb lennék, ha mindent rendben hagyhatnék rájuk.
Az óraátállítás meg a tavasz úgy tűnik, meditatív gondolatokat ébresztett bennem nemcsak a macskázás kapcsán, hanem szombaton ötödik életévét betöltő és ezzel nagycsoportos korba lépő internetes (indexes) topikom kapcsán. Bár még nincs itt az ideje, de azért pár előgondolatot megérdemel. Amikor megnyitottam, votlak kétségeim és fenntartásim, életképes lesz-e, működik-e, csatlakoznak-e majd hozzá. Minden topikgazda számára fontos kérdések ezek, főleg, ha komolyan is veszi, amit csinál. A sors akarata, a véletlen (bár, azok nincsenek) kapcsán bebizonyosodott: életképes. Nagyon is az. Még akkor is, ha nem mindig kerek, ha vannak nézeteltérések (senki sem tagadhatja meg önmagát, én meg pláne nem tudom), viták, de megvan benne az az erő, hogy aki tud és akar a részese lenni - az nem menekülhet a varázsa elől:-)
Hogy mi a legfontosabb kohéziós erő? Sokat gondolkodtam rajta. Sokféle válasz lehetősége is felmerülhet, s persze mindegyik verzióban a kulcsszó a macska, de talán valamivel még több. Lehet másolni, imitálni, egy az egyben átvenni (lenyúlni) a már kialakult tipokhagyományokat, szóhasználatokat, módszereket - de egyet nem lehet megtenni sohasem, még izzadtságszagúan akarva sem: az eredeti egyediségét. Azt a folyamatot, ahogy ezek a hagyományok kialakultak. az utat, amit a topiktagok bejártak és ahogyan felépítették a közösséget. És építik most is és bízom benne, teszik is még egy darabig. Az a közösség életképes, melynek vannak hagyományai és van saját maga által megszenvedett és épített múltja, történelme. Hiszem, hogy kreatáltunk valamit, együtt, ami túlmutat sok más internetadta lehetőségen.
1 megjegyzés:
Az 5 év relatíve nagy idő! Úgymond, a tipok már megkapná első törzsgárda-érmét.:)
Szerintem nagyszerű az egész így, ahogy van. A társaság, a kapcsolatok, az az egyedi hangvétel, hangulat, ami itt fellelhető - ez az, amit nem lehet koppintani és lenyúlni. S a programok, az azokon érezhető közvetlenség, vidámság, az, hogy akármilyen messziről rendszeresen is eljárunk - magukért beszélnek. Sok-sok közös évet kívánok még a tipoknak, nekünk...:)
Megjegyzés küldése