Tavasz van:-)

No, átküzdöttem magam a blogolás különféle rejtelmein, új struktúrákon, fel- meg leiratkozásokon, jelszóváltásokon és így tovább, most újra itt. Különösebben nem sok mesélnivalóm akad. Éldegélünk viszonylagos nyugalomban, cicák, azt hiszem, boldogok, s ez nagyon fontos dolog!:-)

Sokszor keresnek még telefonon, hogy lenne- meg mikor eladó kölyök, de ezek már csak rossz beidegződések, vagy egy éppen fellelt szórólap vagy újsághirdetés hozadéka. Tulajdonképpen élvezem ezt a fajta nyugalmat. Nincs görcsölés, hogy jaj istenem, találok-e megfelelő gazdit az új kicsiknek, s utána milyen lesz a sorsuk. Akik unokagazdik, velük egy-két kivételtől eltekintve azt hiszem, meg lehetek elégedve és az unokák is, ami sokkal fontosabb, mint az én elégedettségi szintem.

Unokákról, tisztelet a kivételnek, napi-heti-havi szinten vannak híreim, bár a szerződés mindenkit kötelezne, de hát egy idő után ezek a dolgok kissé elsikkadnak, ha baj van, akkor viszont mindig előtérbe kerülnek, amin nem is csodálkozom - ilyen az élet. S akkor misem természetesebb, minthogy tenyésztő pattan és segít, teljesen mindegy, hogy az neki jó vagy rossz vagy megzavarja-e az életét vagy sem, de segít. Amivel nincs is semmi gond csak fordítva is elvárná ezt az ember: némi híradás az unokákról, valamiféle rendszeresebb tájékoztatás vagy ehhez hasonló.

A múltkor egy, első alomból származó unoka-gazdim hívott fel és elmondta, családja nem lévén, az én számomat adta meg a kollégáknak és az ügyvédjének, ha vele bármi történne, a cica érdekében engem értesítsenek mindenképpen. Meghatott nagyon. Jólesett, és könnyekig meghatott.

Furcsa az élet. Míg tenyésztettem, az volt a baj a környező mikrovilágnak és egyes embereknek. Mikor meg abbahagytam, az a baja. Nehezen dolgozzák fel egyesek, hogy már nem kívánok sem kiállításra járni, sem tenyésztésbe fogni, s ha lehet, mereven elzárkózom a macskatenyésztés és -kiállítás világától, bár nyilván a véleményemet jelenségekről , ahogy eddig is, ezután is el kívánom mondani, ahol csak lehet, de csak mint magánember. Abban a pillanatban azonban, ha mégsem ezt tenném, akkor az lenne a probléma. Egy szürke pont vagyok csak, ennél nem kívánok több lenni, csillogjon más annak minden ódiumával.

Mint mondtam: a macsekok remekül vannak, nem törődnek az emberek hülyeségeivel, örülnek, döfölnek, simire vágynak és bújnak, s ez többet, sokkal többet ér, mint ál-barátok motyogásai vagy éppen magukat kiélni seholsem tudók homályoskodásai.

S ami életben tart, többek között: alig egy hónap és irány Jérémy-néző Nizza magasában!:-))))